Szóval azon töprengtem, hogy hogy is csináljam az egészet. Szeretném sorra venni az összes Bones epizódot, de tisztában vagyok vele, hogy ez gigászi munka így az 5. évad közepén. Kezdjem elölről, menjek a leadott/írt sorrendben, egyáltalán hagyjam a múltat és foglalkozzam inkább a jelennel? Igazából fogalmam sincs, hogy lesz – valószínűleg, ahogy kedvem tartja, s időm engedi. Mindenesetre az biztos, hogy amikor egymás után megnéztem az első évad 2-3. részét (és most a változatosság kedvéért a forgatás sorrendjében), legszívesebben egy füst alatt intéztem volna el mind a kettőt.
Hiszen a második részként vetített 'The Man in the SUV'-ban (TMitS) a squint squad már Sid éttermében lóg, miközben az 'A Boy in the Tree'-ben (ABitT) viszi Booth először Brennant a kedvenc búvóhelyére. A belépőkártyás malőrt már említettem (a TMitS-ben Booth simán közlekedik a Jeffersonban, pedig csak az ABitT végén kap kártyát). És már csak azért is szimpatikusabb az írt sorrendben nézni ezt a két epizódot, mert ne mindjárt a pilot után ugorjunk rá a "miért is ne jöhetne össze Brennan Booth-szal" témára – ráérünk arra még... A nyilvánvalókon túl van egy finomabb, lélektanilag is hihetőbb időbeli sorrendje az eseményeknek: a TMitS végére már új dimenziókba lép a páros kapcsolata, míg az ABitT-ben Booth még mindig jóval távolságtartóbb. Mint például rögtön az elején, a kocsiban: Booth a fakabát, Brennan és Zack a jófejek (hogy mennyire nem így lesz ez még!).
Booth: Van egy hullánk az egyik iskolában, viszonylag friss...
Brennan: Neked is jó reggelt.
Zack: Te ugye sikeres vagy a nőknél, szóval bírnak, nem?
Booth: ...Nagyon előkelő suli egy csomó gazdag gyerekkel.
Brennan: Azt hittem, a jó reggelt még divatban van.
Zack: Akkor ha egy nő azt mondaná neked: találd ki, mire gondolnál?
Booth: Nem koncentrálnánk az ügyre? Köszönöm. (...)
Zack: Ha lefekszel velük, utána mindig felhívod őket, ugye, mert azt kell tenni, igaz?
Booth: Ha lehet, most dolgozzunk, ez egy munkahely, munka közben nem beszélünk a szexről.
Brennan: És te mondod nekem, hogy csak a munkára figyelek, aztán ha jó reggelt köszönök, az a baj, hogy nem figyelek a melóra.
Booth: Az út kb. még 45 perc. Javaslom, töltsük el csendes meditációval.
Na és a sztori? Adott egy fáról lógó fiú teteme egy elitiskolában, ahol az is titok, hogy kik járnak oda. A suli mindenáron rövidre akarja zárni a dolgot azzal, hogy egy magányos, depis srác öngyilkosságáról van szó. Bootht dühíti a lehetőség, hogy a gazdagok eltusolhassanak valamit, Brennan viszont nincs meggyőződve róla, hogy valóban gyilkosság történt. Hogy nyomozhassanak, Brennannek mégis döntenie kell, bizonyítékok hiányában.
Santana: Zsigerből nem azt mondaná, hogy öngyilkosság?
Brennan: A zsigereimet nem erre használom.
Booth: Tényleg, tényleg nem.
Goodman: Akárcsak a Jefferson többi tudósa, Dr. Brennan is a tudományt helyezi előtérbe a tápcsatornájával szemben.
Santana: (Boothhoz) Na és mi a helyzet a te zsigereiddel?
Booth: Az enyém szerint ez bűzlik.
Goodman: (Brennanhez) Ha a zsigereivel szagol, mire használja az orrát?
Santana: Ahhoz, hogy nyomozást indíthassunk, Önnek, Dr. Brennan, gyilkossággá kell nyilvánítania az ügyet.
Goodman: Nyomozás nélkül nem tudjuk megállapítani, hogy gyilkosság történt-e, de nem lesz nyomozás, ha Dr. Brennan nem nyilvánítja gyilkosságnak. (Brennanhez) Küldjek filozófusért?
(na ezt most nem a szinkron szerint idéztem, hanem az eredetiből, ami az esetek többségében ütősebb)
Most, hogy jobban belegondolok, tényleg volt valami abban a sorozatleírásban, miszerint a nyomozás folyton ellenállásba ütközik – de szerencsére ez nem igazán politikai vonulatként jelenik meg. (Később meg már ez sem jellemző. Mickey Santana a kiemelt ügyek osztályáról sem lesz állandó szereplő.) Szóval az áldozatról kiderül: a venezuelai nagykövetasszony fia, aki sokáig süket volt, amíg be nem ültettek a fülébe egy ketyerét, aminek segítségével életében először az édesanyját hallhatta, amint azt mondja neki: "te amo" – ergo aki ilyet átélt, az egyszerűen nem lehetett öngyilkos (be kell valljam, anyai szívemet meghatotta ez az érvelés). Brennant a körülötte lévők (a nagykövet, Booth, Angela) mind arról próbálják meggyőzni, hogy megérzésük nem csal, még ha a boncasztalról gyűjtött információk nem is utalnak gyilkosságra – de persze ő csak a kézzelfoghatóban hisz. Ez az ügy pont azért érdekes, mert nem annyira a ki volt a tettes a kérdéses, mint a legtöbb esetben, hanem hogy egyáltalán történt-e gyilkosság, és ezt a kételyt az utolsó pillanatig fenn tudják tartani, még ha sejtjük is, hogy igen.
Booth és Brennan a srác szobájában keresi a megoldást a kérdésre: mi foglalkoztatta a fiút mostanában, és a választ egy Mozart cd-nek álcázott házi szexvideós dvd-n találják meg. (Erről jut eszembe: Booth szerint a lányok rakják abc-sorrendbe a dolgokat, a fiúk szemmagasságba teszik a jó cuccokat, alulra a gagyikat – hmm, én speciel a könyveimet a méretük és tematikájuk szerint rendezem el, a cd-imet meg képtelen vagyok bármilyen rendbe rakni.) Mert hát mi más foglalkoztatna egy tinit, mint a szex? (Mondjuk az élet értelme? Az tuti nem.) A téma mondhatni adott volt már az első képkockáktól, hiszen Zacket is az izgatja, hogy a paleontológiás Naomi miért nem akarja folytatni vele a kapcsolatot. És kitől kérjen eligazítást? Booth inkább fejbe lőné Zacket (aki még mindig idegesítően nagydumás), mintsem válaszoljon egy ilyen kérdésre, Hodgins meg egyszerűen lerázza. Angela szívesen megosztja életbölcsességét, de ő nő, és amit mond, az nem logikus. Szegény Zack még csak pár pici lépést tesz itt afelé, hogy egy totál életidegen tudós-robot váljék belőle.
Angela: Amikor együtt vagy valakivel, nem az ágytorna a lényeg. Hanem hogy ki vagy, a szándékaid, és hogy mennyire törődsz a másikkal.
Zack: Ha nem akarsz segíteni, mondd meg.
Az áldozatunkról (Nestor) tehát kiderül, hogy kavart Camdennel, aki kavart Tuckerrel is, aki meg Camden mamájával is kavart... Szép. Főleg, hogy mindenki hazudik, és persze nem tud semmiről. Amit Booth naaaagyon rosszul tűr. Amúgy sem kedveli az elitistákat (főleg a gazdag elitistákat), így meg eggyel több oka van rá, hogy haragudjon. Amikor Brennan sasszemével kiszúrja, hogy Camden pofát vág a dugikamerának, kiderül, hogy a lány nagyon is benne volt a videóbizniszben – innen már csak egy ugrás, hogy a videó azért készült, hogy zsarolják vele Nestort (is), aki jófiú volt és naivan szerelmes. Na és becsületes, ezért el kellett hallgattatni. Szeretem, amikor Booth ügyes trükkökkel ugrasztja be a gyanúsítottakat, hogy vallomást tegyenek, mint itt, amikor elhitetik Camdennel, hogy Tucker már vallott, és ha a sztorijaik stimmelnek, akkor megúszhatja a dolgot – a butuska meg belesétál a csapdába.
A fősztori mellett ott van még az éttermes szál: Booth elviszi Sidhez Brennant. Sid az afro-amerikai tulaj, aki Wong Fu's néven kínai éttermet vezet (mi mást), és jobban tudja helyetted, hogy mit szeretnél enni. Aki rendelni akar, pórul jár, mint Hodgins a hét szerv levessel (na ez pont olyan, amit akkor sem próbálnék ki, ha a tulaj forrón ajánlja). A lényeg, hogy Booth nem örül Brennan slepjének, mert bár a partnerét elviszi a kedvenc helyére, de annak agyas kollégáit egyelőre nem tudja elviselni. Főleg, ha azoknak teljesen természetes, hogy az aktuális ügy gusztustalan részleteit az asztal mellett tárgyalják ki.
A 'Booth a normális, a laborosok furák' szembeállítás elengedhetetlen (és Booth meghúzza a demarkációs vonalat az éttermen belül is). Mint ahogy az is, hogy Booth mindig a nagy amerikai értékeket képviseli (minden ember egyenlőnek születik), amiket Brennan sorra megkérdőjelez (egyesek igenis jobbak). Amiben az a szép, hogy egyikőjüknek sincs teljesen igaza (vagy mindkettőjüknek igaza van), de a pro és kontra csattan, mint a pofon. Brennan szerint semmi sértő nincs abban az állításban, hogy egyesek okosabbak másoknál, mire Booth felhozza Brennan gyengeségét – nem tud elég együttérzőnek mutatkozni az áldozatok családjával –, nem szociopata, csak éppen nem tud bánni az emberekkel – de ebben sincs semmi sértő. Nem lehet nem bírni, amikor ezek ketten egymást szekálják. És hogy bizonyítsa az állítás valótlanságát, Brennan tényleg fejlődést mutat az áldozatok családjával való kommunikációban: először megígéri a nagykövetasszonynak, hogy kideríti az igazságot arról, hogy mi történt a fiával, végül pedig biztosítja afelől, hogy jól nevelte a gyermekét, aki pont azért halt meg, mert rendesen akarta tenni a dolgát.
Egyébként is jobb, ha tudjuk, hogy ezt a sorozatot a Booth-Brennan cívódások sora fémjelzi. Ami a kezdetek kezdetén még elég intenzív, mivel minden apróságon felkapják a vizet (ld. Brennan sértődését az "unalmas részletek" megjegyzés miatt, vagy hogy Booth szerint Brennanra csak akkor van hatással a "valami bűzlik" kifejezés, ha spanyol akcentussal mondják, meg az egész mit-jelent-latinul játék). Pont az jelzi majd kapcsolatuk érését, ahogy egyre kevésbé veszik fel a másiktól az ilyen dolgokat, sőt, megtanulnak egymás nyelvén beszélni. Nem sok bűnügyi sorozatot tudnék említeni, ahol a szereplők ilyen fejlődésen mennek keresztül.
Momentumok:
– Angela és Brennan beszélgetése (hasonló a Pilotbélihez) – Brennant az igazság érdekli, nem akarja elferdíteni azért, hogy valamit bizonyítson, mint ahogy az ügy többi szereplője szeretné; ugyanakkor az is kiderül, hogy ő is reménykedik és hisz valamiben, de számára nem ez a fontos, hanem maga az áldozat. A rideg tudós külső nagyon is érző embert takar.
– Booth kétszer is Temperance-nek szólítja Brennant ebben a részben. Valójában nem olyan gyakori ez, mindig bensőséges pillanatokban hangzik el. Itt pl. elismerés, hogy Brennan is tud emberien viselkedni.
– Booth a nagy védelmező – és Brennan az "ő törvényszéki antropológusa". Még ki sem jönnek egymással igazán, mégis megvédi Brennant a kritikától (amikor a suli biztonsági vezetője megjegyzi, hogy nem a csevegés az erőssége).
Legjobb dumák még:
Angela: Jól vagy, édes?
Zack: Azt mondta, fogjam fel a célzást. Amikor megkérdeztem milyen célzást, Naomi azt mondta, ha elmondaná, már nem célzás lenne, hanem állítás.
Hodgins: Tudod mi segít? Vesd bele magad a munkába. (...)
Zack: Értettem az egyes szavakat, de nem fogtam fel, hogy mit értett rajtuk.
Angela: És ezt elmondtad Naominak?
Zack: Igen. Azt válaszolta, hogy "kérdezd meg a barátaidat", ha van nekem egyáltalán. (Hodgins "ugye megmondtam" képet vág.)
Angela: Tudod, Hodginsnak igaza van, ne várakoztassuk meg Bootht. Valaki éppen oszladozik, miközben beszélünk.
Zack: Nem beszéltem senkivel a gimiben. Nem öltem meg magam.
Hodgins: Az nem egy gimi volt, hanem egy kísérleti eugenikai program. (eugenika = az emberi faj javításának kísérlete a genetika segítségével, a nácizmus óta pejoratív jelentésű)
Zack: Mit csináltam rosszul?
Hodgins: Nem az a baj, amit csináltál, hanem amit nem csináltál.
Zack: Hol tanulja az ember az ilyesmit?
Hodgins: Bizonyos dolgokat úgy tanulsz meg, hogy csinálod: a biciklizést, az autóvezetést, a nők boldogítását.
Zack: Nem tudok se biciklizni, se vezetni.
Hodgins: ...és nyilvánvalóan nőt boldogítani sem.
Béna szinkron:
Amikor az utolsó jelenetben Brennan elismerően nyilatkozik Booth megérzéséiről, Booth megköszöni a bókot, majd hozzáteszi: melyik részét nem értette annak, hogy ez az ő területe a pultnál, talán lefordítsa latinra? Erre Brennan az eredeti szöveg szerint azt válaszolja: "Absit invidia", ami kábé annyit tesz, hogy "nincs harag". A magyar szinkronban ez hangzik el: 'ez is a tiéd' (mert ekkor adja oda Brennan a belépőkártyát). Szerintem Amerika lakosságának nagy része nem tud latinul, mégsem fordították le angolra ezt a beszólást, úgyhogy nem értem a szinkron készítőit, de ezt is tegyük csak a többi mellé...
Kérdés:
– Kicsit homály ez nekem: miért volt Nestor és Camden videója Nestor cd-i között, ha a srácot zsarolni akarták a felvétellel, és amikor kibukott, meggyilkolták?
– Van-e igazság Booth cd-rendezős elméletében?
– Neked elmenne az étvágyad egy kínai étteremben, ha a szomszéd asztalnál hulláról készült fotókat nézegetnének?
– Valóban az a legfontosabb egy édesanya számára, hogy tudja: rendesen nevelte fel a fiát? (szerintem csak majdnem)
Tovább...
Bejegyzések
