5. évad – SPOILER-féleség

Hart Hanson zavarba jött, amikor direkt kérdést szegeztek neki. Ausiello pedig ismét beszerzett egy-két pletykamorzsát a ránk következő részekkel kapcsolatosan.

Hart Hansontól azt kérdezte meg a Zap2It újságírója, hogy vajon a 100. epizódból az fog-e kiderülni, hogy Booth és Brennan már a múltban összejöttek (=szex). Hart ugyan nem tudta, hirtelen mit mondjon, és tulajdonképpen nem is mondott semmi kézzelfoghatót, azt mondta, hogy a 100. epizód nem ködösít semmit.

Ausiello szerint az egyik áprilisi részben, ami egy rock&roll fantáziatáborban zajlik, túl sokat beszélnek majd a herékről, és egy Booth és Brennan által korábban már énekelt dal fog visszatérni. Angela a szerelmi háromszög közepén próbálja Hodginsszal való kapcsolatát újraértékelni. Brennan pedig második randira megy Hackerrel.

Tovább...

Csütörtöki Bones-videó

Ezen a héten a "King of the Lab" kifejezésről nézhetünk meg egy kis összeállítást a szünetpótló videók sorában, amiben Hodgins a sztár. Lehet emailen ötleteket is küldeni a szerzőknek, hogy mit robbantson fel Hodgins legközelebb (ookeyroom@gmail.com). Hajrá!

Tovább...

The Knight on the Grid (Titkos társaság) 3.08

Igen, Gormogon visszatért! És hogy felvegye a versenyt hírhedt sorozatgyilkos-elődeivel, neki is muszáj személyeskednie az utána nyomozó csapat tagjaival, hát mindjárt postázza is legutóbbi áldozatának térdkalácsait Dr. Brennan címére. Nem mintha vacsorára akarná őt ezzel invitálni, talán inkább arra gondolt, hátha lenne kedve beszállni a csontvázépítő puzzle-játékba. Mint azt a mellékelt ábra mutatja, kb. annyira fűlik ehhez a foga Bonesnak, mint egy gyereknek az esti fogmosáshoz – mégis megteszi. De ne szaladjunk ennyire előre, hogy eljussunk odáig, előbb át kell vágnunk a sűrű rengetegen.

Annyi minden történt most egy epizód alatt, mint máskor kettőben, záporoztak az információk, dúskáltunk az akcióban, mindenki nagyon izgatott lett, velünk együtt, és mindennek tetejébe kaptunk egy adag Brennan/Keenan családi körképet. Még jó, hogy az egyszeri néző feje zúg az adatoktól miközben próbálja összerakni magában a részleteket, mert így jobbára nincs ideje észrevenni a bökkenőket, amikben sokadik nézésre már orra esik az ember, és arra sincs kapacitása, hogy felfogja a Gormogon-saga hiányosságait (legfőként: bármi is a szekta célja, miért kell megenni a másik társaság tagjait?).

A ma esti labirintus bejáratánál ezúttal kivételesen Cammel találkozhatunk (akinek muszáj designer nadrágot viselni helyszíneléshez is), mivel a Bones-átlagnál húsosabb hullával van dolgunk. Ez a normál átlagnak, gondolom, megfelel, érdekes módon mégis az FBI és azon felül a Jefferson Intézet foglalkozik az üggyel... De ezen most ne akadjunk fenn, van még min rágódni. Ahogy az évad kannibáljának is. Elég gyorsan kiderül, hogy a halálos sérülést okozó fegyver teljesen pontosan beazonosíthatóan egy Gormogon-tőr volt (nyilván ilyen tőre senki másnak nem lehet), és az eltávolított patellákat is egy Gormogon-ikont ábrázoló papírba tekerve küldték el Brennannek. A halott egy pap volt, pontosabban Washington város érsekének általános helynöke (kezdődik az agyterhelés, bár ez az információ tulajdonképpen lényegtelen), akinek csak egy részét ugyan, de elfogyasztották (ám ez nem igazán vigasztalja Steve-et, akarommondani Monsignore Wallace-t). Ahogy Booth fogalmaz, Doug atya világklasszis térdeplő lehetett, nem véletlen hát, hogy miért ezt a testrészét szeretné Gormogon az ezüstcsontvázra helyeztetni.

Mivel olyan sok mindenre kell még rájönnünk, nincs idő arra, hogy amúgy szokásunkhoz híven bekukkantsunk egy-két zsákutcába is; szóval nem kell félni, hogy eltévedünk, maximum attól, hogy nem bírjuk követni a tempót, ezért jobb, ha nem nézelődünk, hanem a célra fókuszálunk. Vagy éppen a térképre, mert Washingtonról kiderül, hogy szabadkőműves szimbólumok mentén helyezkednek el benne épületek (nahát, nahát, mindenhol ezek a szabadkőművesek, még a Jeffersonban is, igaz? Ld. 5.12). Persze mivel az ikonon, amibe a térdkalácsot csomagolták, Barabás volt látható, és ő a felfordulást jelképezi a Gormogonoknál, naná, hogy csak meg kell fordítanunk az iránytűt, és lám, máris ismerős helyszínekbe botlunk. Ebből csak kettőt nem kerestek még fel nyomozóink, hát irány a Silver Hill Cemetery (teljesen véletlenül Ezüst Hegy Temető), ahol egy kriptában egy komplett csontváz fogadja Bootht és Hodginst (aki, gondolom, fiús kalandra vágyott), amiben úgy alapból nem lenne semmi különleges, ha nem az özvegy fia pozícióban lenne felállítva.

Zack végre tényleg a labor királya lehet, nemcsak mert elsőként tett nyomravezető megállapítást, hanem még egy sor további felfedezéséért – úgy látszik, az idén a Gormogon-ügy ad Zacknek szárnyakat. Például megállapítja, hogy a kész csontváz-puzzle nem ugyanannak a személynek a vacsoramaradéka, akiről eddig tudtak, és mivel a csontok sem frissek – némelyik már félévszázada kiállított darab –, Cam levonja a következtetést, hogy egy járókeretes arczabáló kannibált kell keresniük.

Eközben Angela fejtegeti a trezoros falikárpit jelentését, és az ügy közepébe csöppent Sweets doktor is kellőképpen beleártja magát a nyomozásba: mondhatni világos útmutatást ad a Gormogonokhoz, és úgy tűnik, jobban belelát a működésükbe, mint a bizonyítékok felett jó ideje güriző laborosok. Miután megtudjuk, hogy az atya részt vett egy társas utazáson az évadnyitó részben pórul járt hegedűművésszel, amit történetesen egy lobbista szervezett, mindjárt kiderül, hogy a kárpiton látható figurákról van szó (a Püspök, a Zenész és a Megrontó – hm, pedig további érdekes alakok is vannak még ott: a Tudós, a Mártír...), vagyis a következő áldozat is beazonosítható, ám Ray Porter nem igazán veszi be, hogy valaki őt szemelte ki főfogásnak.

Zack nemcsak zseni, de szupererővel is rendelkezik, mint mondjuk, hogy hatodik érzékével felfedez egy tükörrendszert a trezorban, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy a Gormogon végig szemmel tartotta minden lépésüket a beépített kameráján keresztül. Amit persze ki is lehetne használni ellene (=tegyük fel az új csontokat az ezüstvázra, és szállítsuk el, hátha megpróbálja ellopni), ha Brennan nem lenne olyan egetverően pocsék színésznő (kivéve, ha a szerep az ínyére való ;-), és nem az lenne a fixa ideája, hogy ha kiabál, akkor jobban értik. Ebből következik, hogy felrobbantják őket, Booth meg kergetheti a motoros gyilkost, hiába. Amikor megint úgy tűnik, megakadtak, persze, hogy Zack talál újabb nyomokat: rájön, hogy a srapnelnek használt fogak a bombában mind a Gormogonéi, és emellett még egy számot is felfedez a csontokba vésve. Mivel a matematikai fejtegetés ezúttal nem vezetne sehova, jó, hogy kéznél van egy művész, így Angela segítségével rájönnek, hogy a szám egy szignó, ami az alkotó kilétére mutat, de ehhez ki kellene nyitni egy robbanó fiókot a széfben. Nem baj, Zack már fejben erre is kidolgozta a megoldást, egy csésze leves elköltése felett. Ó, mi lenne nélküled, Zack?

A lyukkártyás kulcs, amit a fiók őrzött, egy hivatalhoz tartozik, ahol a legendás Arthur Graves dolgozott, aki hátrányos helyzetű srácokat pártfogolt – persze Sweetstől már jóval előbb megtudtuk, hogy a Gormogon pont ilyeneket toboroz. Booth és Brennan meglátogatják az öregek otthonába vonult veterán kannibált, aki ugyan az Alzheimertől már eléggé leépült, de még így sem irigyeljük lakótársait. Ha úgy vesszük, egy ősrégi ügy ezzel lezárult, de az egykori tanítvány azóta mesterré lépett elő, akinek viszont szintén szüksége van egy tanítványra, vagyis most eljutottunk ugyan az utunk végére, de korántsem másztunk ki az útvesztőből, így senki sem hajthatja nyugodtan álomra a fejét. Leginkább Mr. Porter, alias a Megrontó nem. Már nem...

Brennan életében igencsak mozgalmas időszak ez. Nem elég, hogy már megint egy sorozatgyilkos nem hagyja nyugton még az otthonában sem, aztán meg egyenesen levegőbe is repítené, de mindezek tetejébe még a családja is okoz elég fejfájást neki. Bátyjának barátnője azzal keresi meg, hogy segítsen megtalálni Russt, mert annak fogadott lánya súlyos beteg. Bár Russ körözés alatt áll, és nem mutogathatja csak úgy magát Washingtonban, főleg nem a húga saját bejáratú FBI-os testőre előtt, Amy terve teljesen kivitelezhető lenne: Max üzenjen Russnak, hogy látogassa meg Haley-t a kórházban. El nem tudom képzelni, mi értelme volt annak, hogy Max bekavarjon, és félrevezesse Russt, aki meg hogy lehet annyira együgyű, hogy csak úgy besétál Booth irodájába, gondolván, hogy majd ugyanúgy ki is sétál onnan? Bár ez utóbbi csak a húgát igazolja: Russ tényleg nem egy agyafúrt bűnöző, még a "rosszfiúság" első szintjét sem éri el.

Sebaj, Max legalább nem lesz olyan magányos a börtönben, és Temperance is megnyugodhat, hogy bár nem a legjobb helyen, de legalább most már tudja, hogy a családtagjai hol vannak. Mit mondjak? Brennan elég sokat fejlődött, mert ahhoz képest, hogy elhagyták, elárulták és mélységesen megbántották őt, mégis minden szálat megmozgat, amikor a családjáról van szó, és sok mindent megbocsát. Bár az is lehet, hogy inkább Haley-ért teszi az egészet, aki ugyanarra vágyik, amire valószínűleg ő maga is hosszú időn át hiába.

És ha nem lenne nyilvánvaló, mindez azért megy neki a vártnál is könnyebben, mert van valaki, aki a háttérből támogatja mindenben: aki lazít a szabályokon, ha kell, vagy beveti kapcsolatait egy bíró meggyőzéséhez, aki, ha szükséges, még a bátyját is megregulázza, csak hogy megóvja a csalódástól, és aki képletesen és szó szerint is a karjaiban hordozza, ha baj van. Hogy Angelát idézzem, Brennannek saját lovagja van, csillogó, FBI-szabványú páncélmellényben. Akinek elég az arcáról olvasni abban az öt másodpercben, ami ezután jön:

Ehhez a hangulathoz pedig kell az andalító zene: a Madrugada Sail Away-je, na meg a Low is a Height a Great Northerntől, befejezésként.

Hát ez vicces:
Ápoló: Mr. Graves öt éve van itt. Kerekesszékben az utóbbi négyben. Kedves fickó; egy kicsit különc, hogy miket eszik.
Booth: El se tudja képzelni.

Cam: Tíz-huszonhat? Mi ez?
Zack: Egy szám.
Angela: Nem, Zack. Cam úgy értette, mit jelent?
Cam: Ez egy kód?
Zack: Lehet egy automata indexált sorozatszám. Elkezdhetném a megfejtését, de a végtelenségbe nyúlna.
Angela: És az meddig tartana?
Zack: Örökké. Nyilvánvalóan.

Porter: Az FBI befolyással való üzérkedés miatt nyomoz. Én vagyok az egyik célpontjuk. Valaki lezabálja Kolumbusz Lovagjainak arcát... Mennyire néznek hülyének?
Brennan: Per pillanat? Nagyon-nagyon hülyének.

Booth: OK, nézd Bones, te most akkor, tudod, egy barátodnál maradsz, vagy elmész egy szállodába, igaz?
Angela: Hozzám jöhet.
Booth: Nagyszerű!
Bones: Köszönöm, nem. Miért?
Cam: Térdkalács úrnak megvan a lakcímed.
Bones: Nem akadhatok ki minden alkalommal, amikor valaki megtalál a Google-n.
Booth: Cam, egyedül nem megy sehova.
Bones: Cam! Ne hallgass rá!
Booth: Cam, kitől félsz jobban: tőlem vagy tőle?
Bones: Booth!
Cam: Hűha! Szóval ilyen óvónéninek lenni.

Caroline: Normális ember, ha pokolra repítik, hazamegy, tölt egy pohár bort, tévét néz.
Brennan: Caroline, azt hiszem annak érnie kellene valamit, hogy Russ feladta magát.
Caroline: Belebotlani Boothba a kórházban nem éppen ugyanaz, mint feladni magát.
Brennan: Nem így történt.
Caroline: Booth azt mondja, így történt.
Brennan: Nem, Russ feladta magát, de meggyőztem Bootht, engedje meg neki, hogy meglátogassa Hayleyt a kórházban.
Caroline: Ezt meg se hallottam.
Brennan: (hangosabban) Russ feladta magát, de meggyőztem Bootht, engedje meg, hogy meglátogassa Hayleyt a kórházban.
Caroline: Jól értem? Maga egy zseni? Egy hamisítatlan, született lángelme?
Brennan: Igen.
Caroline: Dr. Brennan, kedvelem magát, hébe-hóba, de a bátyja egy fontos tanú a gyilkossági ügyemben. Nem javasolhatom, hogy helyezzék szabadlábra.
Brennan: Kérem?
Caroline: Nos. Most, hogy szépen kérte.
Brennan: Most gúnyolódik velem?
Caroline: Igen!

Sweets: Király! Mint a Sith Nagyurak, ember. Mindig csak kettő van belőlük.
Booth: Most lecsillagokháborújázott minket?

Brennan: Szóval a következő áldozat egy megrontó.
Hodgins: Akkor hívjunk fel minden pornókirályt és drogdílert az országban. Közöljük velük, hogy óvakodjanak egy holdkórostól, aki szalvétával a nyakában és késsel-villával mászkál.

Hodgins: Van kulcsod?
Booth: Ja, hoztam az enyémet. (kezében egy feszítővas)
Hodgins: Várj, várj. Várj, várj.
Booth: Mi az?
Hodgins: Csinálhatom én?
Booth: Nem! Te sem engeded, hogy a bogaraiddal játsszak.

Sweets: A nyomozás iránya: hogy találnak rá a mesterek a tanítványaikra? Nem a netes apróhirdetésekben – leellenőriztem.

Bíró: Ha lenne nálam kalapács, azzal ütnék egyet, de mi lenne, ha az utolsó kifelé menet csak becsapná az ajtót?

Hát ez gáz:
– Miközben Hodgins magyarázza Sweetsnek a Gormogonok működését, a Master felirat felett láthatjuk az öreg Arthur Graves fotóját, akinek a kilétéről ekkor még semmit sem lehet tudni (lehet, hogy ezt a jelenetet későbbre szánták, csak a vágóasztalon került rossz helyre?).
– A lézerfény fénysebességgel halad, vagyis amikor Zack bekapcsolja a lézert, a valóságban nem azt kellene látnunk, hogy lassan érinti egyik tükröt a másik után.
– Booth még öltönyt visel az irodájában, amikor Russ besétál az ajtón, de a kórházban már pólóban és dzsekiben van. Ráért átöltözni?
– Brennan bal karjába fúródott a fog, bár a bal karja a kocsiban nem az ablak, hanem Booth felé esett.
– Brennan címében (415 Elmsworth NW Washington, D.C. 20003) az irányítószám nem stimmel Washington Northwest negyedéhez, valójában a Southeast negyedhez tartozik.

Hát ez kedves:
– Bones Frances Hodgson Burnett A titkos kert c. regényéből olvas fel Haley-nek.

Tovább...

5. évad finálé + 1 elmélet – SPOILER

Új hírek HH-tól, és máshonnan...

Hart Hanson ezzel a képpel ugratja a Bones-rajongókat a Twitteren, mondván, ennyi van kész eddig az évadzáró részből. Amint látható, eszerint az utolsó epizód címe: "The Beginning in the End" vagyis 'A kezdet a végben', ami ugyebár pont az ellenkezője a tavalyi évadzáró rész címének (The End in the Beginning). Most vagy ugrat minket Hart, és valójában nem is ez lesz a cím, vagy tényleg ez lesz, és talán ez jót is jelent (gyk: Booth és Brennan végre együtt).
Ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes elméletet lehet olvasni (angolul) itt. A lényeg, hogy a 4. évad fináléjában kétszer látjuk az ébresztőórát az epizód elején, de más formátumban mutatják az időt. Ebből arra következtettek többen, hogy az egyik jelenet valóban az álomban történt, de a másik a valóságban (értsd Booth és Brennan egy ágyban). A The End in the Beginning cím esetleg arra utal, hogy láthattuk a "Kezdetnek" a végét (talán a mostani évadzáró rész befejezését? vagy a sorozatét?). Szerintem nagyon izgalmas a felvetés, és Hart Hansonra ráillene egy ilyen húzás. Ti mit gondoltok?

Van már infó a Kathy Reichs által írt epizódról is. A címe "The Witch in the Wardrobe", és innen már sejthető, hogy boszorkányokról lesz benne szó, de a castingos szövegkönyvből az is kiderül, hogy Angela és Hodgins egy éjszakát együtt töltenek a sitten, múltbéli kihágásokért.

Tovább...

Új casting info

Ausiello beszámol egy újabb arcról, aki áprilistól tűnik fel a Boneson.
Mint már említettem, Cam nem marad sokáig magányos, hamarosan megismerkedik egy fickóval, akivel rögtön randizni is kezdenek. Most végre arcot is köthetünk a szerephez Elon Gold személyében. Első találkozásuk kicsit érdekesen alakul, mivel Cam Michelle-nek keres nőgyógyászt (ez lenne ő), aki viszont azt hiszi, Camnek van rá szüksége.

Tovább...

Blog-frissítés

Felhívnám a figyelmeteket egy-két változásra a blogon.
Először is hasznosítottam a blogger új funkcióját, hogy fix oldalakat is lehet kreálni, egyelőre 2 ilyet találhattok: egyiken a blog használatáról írtam, a másikon pedig kicsit műsorújság-szagúan listázom, hogy mikor hol kerül vetítésre a Bones.
A 100. epizódhoz közeledve gondoltam, nem árt sorban beszámozni az összes epizódot (ld. évadok leírásánál), főleg, hogy egy bizonyos csatornán ezt így tüntetik fel, szóval, hogy ne kelljen folyton fejszámolást végezni, melyik évad hányadik részéről van szó, ha azt látod pl. hogy 41. És persze ha már a 100. részt emlegettem, ne felejtsétek el időről időre lecsekkolni a 100. epizóddal kapcsolatos híreket, csepegnek az információk szépen lassan oda is.
Hamarosan lezárul a szavazás arról, hogy ki mennyire ismeri a Bonest, szeretném megköszönni azoknak, akik leadták voksukat. Tudom, hogy ez közel sem a teljes kép, hiszen jóval többen látogattak el ide, mint ahány szavazat összegyűlt, de reprezentatív mintának jó lesz. :) Márciusban új kérdést teszek majd fel.
És ha valakit érdekel, most már a Twitteren is követheti a blog bejegyzéseit, ehhez bal oldalt és a lap alján is találtok linkeket.
Jó olvasást!

Tovább...

Üzenet a múltból (The Boy in the Time Capsule) 3.07

Ez a rész arra emlékeztet engem, hogy ideje lenne már egy újabb osztálytalálkozónak, és hogy lám, pont annyi ideje repültek tova gimis éveim, mint Temperance-éi! Na, ha nekünk nem lesz, legalább megnézem majd az övét áprilisban (nem is tudom, melyikre mennék el szívesebben ;-). Időkapszulára nekünk nem futotta, meg nem is divat mifelénk feltúrni a suli gyepét egy mini-tengeralattjárónyi tartály elásása (és kiásása) kedvéért. Pedig mint láthattuk, milyen jó kis meglepetést lehet vele szerezni!

Ó, azok a középiskolás évek! Mennyire meghatározzák az életünket. Esetlen kamaszokból felnőttekké kéne válnunk röpke 4-5 év alatt. Formálódik a jellemünk, de korántsem biztos, hogy végül azok leszünk, amit akkor kinéztek volna belőlünk. Szerencsésnek tartom magam, hogy nem Amerikában éltem meg ezt a kritikus időszakát az életemnek (volt rá esély), ahol az ember már az iskolaudvaron kénytelen első túlélésért folytatott harcait megvívni – bár arra jól emlékszem, hogy az erős klikkesedés a mi osztályunkban, a mi almamáterünkben sem volt idegen fogalom.

Nálunk is voltak eminensek, voltak menők, sportolók, különcök, mindenfajta véglet és a köztes átlag. Bár én leginkább személyiségekre emlékszem. Senki sem volt csak ez, vagy csak az. Mert ha csak típusokban gondolkodunk, akkor engem valószínűleg a béna eminensek közé kellene sorolni, amit nem éreznék helyénvalónak (közel sem foglalkoztam eleget a tanulással, jobban izgatott pl. Freddy Mercury halála, mélyértelmű versek gyűjtögetése és sok egyéb ciki dolog a 'találd meg önmagad' mottó jegyében). Az igaz, hogy nem érdekelt különösebben, ki a legmenőbb srác a suliban, mert én pont az agyas matekzsenibe voltam belezúgva, aki Roger Dillonhoz hasonlóan másokat is taníthatott volna, annyival okosabb volt mindenkinél (tulajdonképpen tanított is – külsőre viszont kicsit sem hasonlított Rogerre :).

Bár nem tudom, ki nyerhette volna el nálunk az iskola aranyifja/szívkirálya/alfa hímje díjat, az biztos, hogy Seeley Booth sulijában ő volt AZ A srác, aki minden balhéból jól jött ki lehengerlő stílusának köszönhetően, amit – saját vallomásai alapján – jócskán ki is használt. Booth részben igazolja Hodgins állítását, miszerint a fiúk csak külsőleg változnak meg a középiskola után, és ezt Sweets is alátámasztja (több síkon is, hisz ő maga sem különb, ha azt nézzük, hogy miért is akarja, hogy bejöjjön az elmélete a gyilkosról). Azért némi reményre ad okot, hogy ez a tézis sem áll meg sziklaszilárdan, mert ahogy az a Bonesban lenni szokott, láthatjuk az érme másik oldalát is: Terry Stinton, Janelle férje is "olyan" srác volt (a második legjobb pasi, a béta hím, Brad Pitt helyett Matthew McConaughey... na ez utóbbi már ízlés kérdése), aki azt tehetett, amit akart, bárkit megkaphatott, mégis, amikor kiderül, hogy a fia nem az övé, felnő a kihíváshoz és vállalja a családját – és ez azért nem annyira jellemző az "olyan" fiúkra.

Döntögessük csak a sztereotípiákat, azért is nézzük a Bonest olyan szívesen! A cheerleader vagyis a pompomlányok vezetője nagy átlagban sosem dőlne az eszelős komputerzseni karjaiba (főleg ha így néz ki), nemhogy még teherbe is essen tőle – ugyanakkor teljesen hihető a sztori, sőt, kifejezetten kedves, hiszen Janelle még 20 év után is szép emlékeket őriz a matek korrepekről. És hogy a fiatal Tempe az összes hupikék közül miért Törpillához akart hasonlítani, mikor olyan büszke az IQ-szintjére, hogy nem átallja azt folyton mindenki orra alá dörgölni, az sem tűnik elsőre reálisnak, de teljesen érthető, ha arra gondolunk, hogy bele volt esve a dögös lacrosse kapitányba, és hogy felnőttként legalább olyan hévvel emlegeti fel a szépségét, mint az eszét.

Egy 20 éves múltba tekintés kapcsán még jó, hogy mindenki turkál egy kicsit saját serdülőkori emlékei közt.

Angela: Istenem! Rémlik valami a nadrágtartókról és kantáros gatyákról, meg egy nagyon, nagyon szörnyű oldalt hordott lófarokról.
Jack: Nyilvánvalóan kinőtted. (Csak én érzek itt némi iróniát? Lófarok stimmel. Laboros ruha?)

Hodgins Martens bakancsban járt, és oda volt Chevy Chase-ért. Zack birtokában volt egy Michael Jackson-kesztyűnek, de nyilván nem ezért volt a kegyetlen diákok céltáblája.

Cam: Emlékszem, hogy minden hétvégén szobafogságban voltam. Olyan sok szabályt kellett megszegni olyan kevés idő alatt.
Hodgins: Te voltál a stréberek álma.
Angela: Én odáig voltam Barbie-ért.
Hodgins: Ő volt az első anatómia leckém, évekig össze voltam zavarodva.
Cam: Na és Ken, annyira sajnáltam szegényt.

Mintha a gimi másról se szólna, mint az ártatlanság végleges elvesztéséről: a kirekesztett, furcsa-mert-okos, jövőbe látó srác szerelmes volt az "alfa" lányba a suliban, akit egy gyenge pillanatában (mert AZ A srác éppen nem törődött vele) le is vett a lábáról, és mindjárt teherbe is ejtette. Hogy megszöktethesse és új életet kezdjenek, pénzt kért minden fellelhető forrásból: az őt bántalmazó, részeges apjától, a drogozó sztárhokistól, aki helyett megírta a felvételit, és végül legjobb barátjától, akivel be akartak törni a számítógépes játékok piacára, és akivel ezért melóztak látástól vakulásig. Gondolom, nem akarta szégyenbe hozni a hőn szeretett lányt, ezért nem árulta el senkinek, mire kellett a pénz – és ez lett a végzete (vagyis közvetve az, hogy egyáltalán kikezdett egy hozzá nem illővel).

Tetszik, hogy nem a "gonosz", kirekesztő, menő figurák csoportjából került ki a gyilkos, hanem épp a legjobb barát sújtott le végzetesen, mert becsapottnak érezte magát. Kicsit tragikus, és mindenképp szomorú. És ha Sweets indoklását hallgatja az ember, még logikus is, hiszen egy időkapszulába temetett holttest programozva van arra, hogy megtalálják, vagyis az elkövető ismerte és várta a napot, amikor fény derül a tettére.

Apropó, Dr. Sweets! Muszáj kedvelni a kölyköt, és nem csak azért, mert olyan éretlen megjegyzései vannak, mint a 'lesz egy jó éjszakám, ha a barátnőmnek eldicsekedhetek ezzel', vagy az, hogy a laborba való látogatás neki már terepmunkának számít. Az önértékelése legalább olyan erősen megalapozott, mint Brennané vagy a többi squinté, és ezen még az sem változtat, hogy Booth és Bones megjegyzéseikkel folyamatosan földbe döngölik az egóját.

Brennan: Ez feltevés, Booth.
Sweets: Ez egy szubjektív analízis logikus értelmezése a maga területén kiemelkedően intelligens szakértő által, valójában.

Sweets: Nos, a gyilkosság éjjel történt, egy gimis futballpályán, nem valószínű, hogy felnőtt lett volna. Plusz, a tinédzsereket az idjük uralja, amitől a tetteik irracionálisak. Fiziológiailag, a döntéseik hibásak a fejletlen homloklebeny miatt.
Booth: Maga mennyi is? 22, igaz? Mi van a maga homloklebenyével?

Sweets: Dühösnek látszik, dr. Brennan.
Brennan: Elmondtam Booth ügynöknek egy személyes történetet a gyerekkoromból, és ő kinevetett.
Booth: Mi? Nem, én... (suttogva) méltányoltam. Ne keverd őt is bele.
Brennan: A kuncogás nem a méltányolás jele.
Booth: Egy rajzfilmfigura miatt volt a '80-as évekből. Nem tudtam, hogy ilyen érzékeny vagy.
Sweets: Nos, a gyerekkor példaképeinek nagy jelentősége van, Booth ügynök, igaz? Én magam nagyon kötődtem Voltronhoz... (Booth és Bones nem veszik az adást.) Rajzfilm... Voltron...

És közülünk ki ne értékelné, hogy Sweets mindig a lényegre tapint (szerepjáték Sherlock Holmesszal és a vadnyugat hősével? Ezt én is megnézném!)?

Sweets: Maga egy olyan srác volt, ugye, Booth ügynök? Bármiből ki tudott mászni, ha bevetette a sármját.

Booth: Most már tudom, miért nem hozhatom be ide a fegyverem.

Igen, Booth "olyan" srác volt, ezt mindenki egybehangzóan leszögezte számunkra (legjobban az tetszik, ahogy Brennan szavak nélkül, egy pillantással tudja ezt kifejezni, nem egy alkalommal), de ha ez nem lenne elég, akkor Booth 30-35 percen keresztül mindent elkövet, hogy ezt ékesszólóan be is bizonyítsa. Nem tudom, hogy tisztában van-e vele, mennyire dicsekvésnek hangzik, amit előad, és direkt kihasználja az alkalmat, hogy Brennan orra alá dörgölhesse a hódításait, vagy tényleg így gondolkodik magáról: ő a menő srácok klánjába tartozik, mindig is az volt, most is az. Talán mindkettő egy kicsit.

Booth: (Sweetsnek) Szóval amíg maga ezt átnézi, én kitárulkozom Bones előtt... Tudom, hogy ez furcsán hangzott, de tudja, hogy értettem.

Első hallásra idétlennek tűnik Booth megszégyenülős története, de szerintem nagyon találó. Ami azt illeti, Brennan éppúgy kineveti Bootht, mert félreértette a filiszteus szó jelentését, ahogy Booth kuncogott a törpös sztorin. (Pedig ha belegondolunk, Brennan hányszor kerül hasonló helyzetbe, mert nem ismer egy csomó hétköznapi referenciát?) És bár nem hangzik igazán cikisnek az, hogy Booth nem állt ki egy agyasért az izomagyúak társaságában, Brennan veszi a lapot, és tudja, hogy ez a mostani Booth számára mit jelent.

Brennan: Az micsoda?
Booth: Semmi.
Brennan: Nos, fejlődtél. És az evolúció igen figyelemre méltó. És az határozottan nem semmi.
Booth: Ez?
Brennan: Azt nekem hoztad?
Booth: Nem.
Brennan: Jó, mert ez a rossz törpike. Én Törpillát szerettem, ez meg Okoska.
Booth: Nos, Törpilla egy buta, sekélyes törpike volt, akinek nem volt más, csak a külseje. Nézd, te jobb vagy, mint Törpilla. Neked ott a külsőd, és még sokkal több. (...)
Az evolúció egy hosszú, hosszú folyamat. Évszázadokig tart.
Brennan: Évezredekig.
Booth: Miért kell mindig kijavítanod?
Brennan: Hogy segítsek neked fejlődni.

Hm, vajon mit mondana Sweets arra, hogy Booth ugyanazt a törpfigurát adja Bonesnak ajándékba, mint a srác, akiért odavolt a suliban? Talán, hogy tudat alatt ő akar a helyébe lépni, egy javított verzióként? Vagy, hogy folyton helyre akarja hozni Brennan életében az elrontott dolgokat? Még jó, hogy nem kell agyturkász hozzá, hogy értelmezzünk egy ilyen gesztust.

– Érdekes: Gil Bates neve egyértelműen Bill Gatesre utal, nem véletlen, hogy a nyitó jelenetben Billnek szólítja őt Terry Stinton. Gil a párosból (Gruff&Grim – Mogorva és Marconaként teljesen jó, a szinkron viszont minősíthetetlen) az üzletember, és egy Doomra hajazó FPS-játékkal akartak befutni. A Doomot 6 évvel később létrehozó cégre amúgy Bill Gatesnek is fájt a foga, a Windows 95-re írt Doom 95 reklámjába pedig Bill Gatest is bedigitalizálták.
– Nyilvánvaló: Roger Dillont/Alex Stintont ugyanaz a színész játszotta (Houston Graham).
– Félreérthető: Brennannek ezúttal arról nincs fogalma, hogy a The Cure egy együttes (nem kúra).
– Ismerős: a The Blonde in the Game (2.04)-ben Booth Jaspert, a malacfigurát ajándékozta Brennannek (jó lenne viszontlátni ezt a kis gyűjteményt valamelyik epizódban, nem?).
– Fülbemászó: Bandstand In the Sky by Pete Yorn.

Tovább...

FOX Hotties szavazás

Aki szeretné, hogy Boothnak egyáltalán esélye legyen, hogy nyerjen a FOX Hotties szavazáson, az klikkeljen ide. House rajongók, most ne nézzetek ide (csak ha a Bones után a második kedvencetek).
Ja, a női divízióban vezetnek a Bones-lányok, de ott sem árt, ha voksoltok, és főleg 22-e után ismételten, mert ott akkor kezdődik a 3. forduló.

Tovább...

Fun: Halandzsa Bones módra és Booth 'Cocky' övcsatja

Tovább...

Spekulálunk

Két újabb cikk a mi lesz Bonesszal és Boothszal témában, magyar összefoglaló a tovább után. A források: Poptimal és Ausiello.

A mindentudó Ausiello arról számol be, hogy Rena Sofert egyelőre csak egy epizód erejéig szerepeltetik (az eddigi hírekkel ellentétben), és leginkább az a szerepe, hogy felkavarja az állóvizet, ami eddig Booth és Brennan kapcsolatát jellemezte. Az infó forrása Stephen Natan, aki szerint itt az ideje, hogy Booth foglalkozzon végre egy kicsit a magánéletével, és ismét felfedezze (hacsak egy időre is), milyen lenne szimpla pasinak lennie egy másik kapcsolatban. A cél, hogy kicsit összezavarják Bootht és Brennant, nehogy ellaposodjon a show. Stephen enigmatikus válaszai arra nézve, hogy ez a randizós dolog most jó-e vagy sem, kicsit sem segítenek: vagy szeretni fogjuk, vagy nem. És persze megerősítik, amit már eddig is tudtunk, hogy Camnek új udvarlója lesz.

Trisha Huntsman cikke a Poptimalon arról szól, hogy vajon jó-e nekünk, nézőknek, ha Booth és Bones valóban összejönnek a képernyőn. Mindenki válaszolja meg ezt a kérdést magának. Trisha személy szerint nem szeretné látni a kapcsolatuk uncsi, netán feszültségekkel megterhelt oldalát, szerinte ráérnek az utolsó évad második felében összejönni. Most mit mondjak? Szerintem lehet egy kapcsolat akkor is izgalmas és szórakoztató, ha egy pár nem csak attól remeg, mi lenne, ha...

Tovább...

Michael Terry interjú

Michael Terry beszél arról, hogy mit jelent Wendellnek lenni manapság...

Terry tisztában van vele, hogy Wendellként sokan utálhatják, amiért Angela és Hodgins közé állt, de reméli, hogy azért többen lesznek, akik így is kedvelik őt. Hogy van-e még esélye Angelánál, azt nem tudja, szerinte igen, de ami igazán tetszene neki, ha Wendell és Hodgins egy jó nagyot bunyózhatnának a laborban.

Tovább...

Intern in the Incinerator (Gyilkosság az intézetben) 3.06

A Bones-hulláknak sosincs "jó dolguk" szemben az "átlagos" hullákkal, de ez többnyire a halál módjának vagy a halál utáni hányattatásuknak tudható be. Ezúttal viszont azon töprengtem, mennyire szerencsétlen sors az, ha valaki gyakornokként gürizik egy rakat adminisztratív munkát végezve olyan szakterületen, ami nem is igazán érdekli, ráadásul összeszűri a levet egy arrogáns, soviniszta, nős pasival, és eme ballépéseinek köszönhetően rögtön be is fejezi még be sem indult pályafutását. Ennél már csak az lett volna nagyobb pech, ha a karbantartók lemaradnak a füstriadóról, és nem fedezik fel idejében az égetőbe dobott holttestet, mert akkor már csak az eltűnt személyek listáját gyarapíthatta volna eheti áldozatunk.

Na de mindenki a maga sorsa kovácsa, Kristen Reardon halálát pedig nem fogjuk Angelával együtt sokáig siratni. És bár ő az első áldozat, az ügy igazi főszereplője nem ő, sem a másodikként meggyilkolt szerető, hanem maga a Jefferson Intézet. Az aktuális ügy házhoz jön, vagy inkább házon belül marad – hiszen ahogy Brennan mindjárt az elején éles logikával rámutat: a gyilkosság ideje alapján a tettest a munkatársak között kell keresni. S mivel Kristen az évadnyitó részben begyűjtött széfes bizonyítékokon dolgozott, mielőtt eltették láb alól, így koncként bedobják az ezüstcsontvázas sorozatgyilkos témáját is, hogy legyen min marakodni.

A tudomány fellegvárát elsötétítik a felhők. Mi van akkor, ha valaki a kollégáid közül gyilkos? Angela tökéletes választás arra, hogy elénk élje ezt a nyugtalanító dilemmát, inkább az a kissé fura, hogy egyedül ő nem alszik jól emiatt. Valamiért a tudós társaságot sokkal jobban kielégítené, ha a történtekért Gormogont hibáztathatják (Booth addig hecceli Brennant a direkt félreértéseivel, amíg sikeresen ezt a becenevet aggasztják az évad fő sorozatgyilkosára), bár szerintem annál, hogy egyik munkatársad megölte a másikat, semmivel sem hangzik jobban, hogy az illető netán még egy elvetemült kannibál szekta tagja is.

Booth: (a jeffersonosokról) Nekünk mindig azt mondják, hogy ne ugorjunk elhamarkodottan következtetésekre.
Cam: De amikor ők teszik, azt kvantumugrásnak hívják.

A vicces az, hogy eltelik a film bő háromnegyede, mire Booth hathatós közreműködésével az agyasok rájönnek, hogy az ügynek nem a széfhez, hanem a többek között azon is dolgozó hitelesítési osztályhoz van köze, ahol értékes műtárgyak csempészése és eltüntetése zajlik. Azért nem volt hiábavaló rémisztgetni minket Gormogonnal, legalább láthattuk, hogy halad a nyomozás ezen a szálon is, egy-két háttérinfóval gazdagabbak lettünk, na és Hodginsról is kiderült, hogy első ránézésre beillene a titkos rendbe (ha nem lenne ennyire jófej, még el is hihetnénk).

Szóval elég hamar bebizonyosodik, hogy akivel Kristennek titokban viszonya volt, annak akár indoka és lehetősége is lett volna a gyilkosságra. Dr. Kyle Aldridge egy idegesítően önelégült pasas, aki nem beszélget senkivel, akit méltóságán alulinak tart, vagyis senkivel nem beszélget (így kicsit nehezemre esik elképzelni egy gyakornokkal). Egészen addig ideális gyanúsított, amíg őt magát is holtan nem találják, fellógatva a Gormogon-bizonyítékok között. Miután az is bebizonyosodik, hogy Aldridge nem kötél által halt meg, hanem jól leplezett izomlazítószer-túladagolástól (aminek bebizonyíthatatlanságáról pont Kristen apja írt tanulmányt, csak hogy ő is gyanúba keveredjen), a másik rendkívül ellenszenves fejesre, Dr. Bankroftra irányul a figyelem. Nem csoda, hiszen mindenlében kanál, el akarja tusolni az ügyet, megfenyegeti Angelát, hogy szerinte ő lesz a következő áldozat, Shakespeare-idézettel traktálja kétlábon járó lexikon kollégáit, és még mindennek a tetejébe igazi sorozatgyilkos feje van – ennyi nem elég? Hogy Brennan egy életre megjegyezze (már ha sikerül): legalább olyan naiv feltételezés az alapján kizárni valakit a gyilkosság gyanúja alól, hogy doktorija van, mint az ellenszenvek és megérzések, pont arról a Dr. Evan Klimkew-ról derül ki, hogy felelős mindkét halálesetért, aki a kezdetek kezdetétől fogva ott téblábolt körülöttük a nyomozás alatt, és aki egy irritáló, kisstílű alak. Mit mondjak? Ez az epizód nem fest túl hízelgő képet a Jefferson tudósairól. (Ó, hol van már a jó Dr. Goodman?)

Leszámítva a mi kis squint squadunkat, akik egytől egyig hozzák a formájukat. Angela már fejben képes arccal felruházni egy szenesedett koponyát, és az sem jön rosszul, hogy élénk figyelmet tanúsít a munkatársak magánélete iránt. Az Angelator segítségével a gyilkos fegyver megtalálásához is nagy lökést ad. Zack végzi a kulimunkát, emellett Hodginsszal közösen kinyírnak egy bábut, amivel sikeresen a frászt hozzák a helyiekre és a nézőkre is. Jack rézdarabkákra vadászik, és megtalálja a gyilkos azonosításához a DNS-mintát. Cam boncol, és lehervasztja Brennan arcáról a mosolyt, mert nem hagyja, hogy okosabbnak tűnjön nála. Brennan viszont okosabbnak tudja láttatni magát Aldridge-dzsel szemben, ami Boothnak nem megy. Booth ellenben nem hagyja, hogy a nyomozás rossz irányba haladjon, és ezzel végső soron okosabbnak bizonyul mindenkinél.

Nőügyekben azonban nincs olyan nagy sikere, mint a munka terén. Egyszerűen nem tud ellenállni a Cam-féle terrornak, és kénytelen-kelletlen vállalja, hogy Cam édesapjának 60. szülinapi buliján eljátssza a rá rótt szerepet.

Booth: Azt akarod, hogy a barátodnak tettessem magam?
Cam: Igen. Csütörtök este fél hét és tíz között.
Booth: Camille, felnőtt vagy. Nem élhetsz úgy, hogy attól félsz, mit gondol a családod.
Cam: Seeley, nem lesz mindig így. Egy nap meg fog halni.

Végre bepillantást nyerhetünk Cam magánéletébe, ami üdítő színfolt, főleg, hogy a családjával is úgy viselkedik, mint mindenki mással. Cam éppúgy hazudik az apjának a szerelmi életéről, ahogy Kristen is tette, csak fordítva: ő azt nem árulja el, hogy nincs senkije. Így kerül Booth hirtelen két tűz közé, amikor Cam húga kiszimatolja, hogy a nővérke kapcsolata nem is olyan bombabiztos, és rögvest ráveti magát annak (ál)pasijára.

Booth: (elmondta Hodginsnak, hogy Felicia megcsókolta) Olyan hirtelen történt. Még védekező manővert sem tudtam kitervelni.
Hodgins: Rendben, rendben... hogyan fogod... hogy fogod tálalni Camnek?
Booth: Mi? Miért tenném?
Hodgins: Azt akarod, hogy a húgától tudja meg?
Booth: Azta, ez rosszabb, mint amikor együtt voltunk.
Hodgins: (nem tudja visszafojtani a nevetést) Bocsi.
Booth: Most tényleg elő kellene vegyem a fegyverem, és le kéne lőjelek.
Hodgins: Sajnálom, haver. Nem, komolyan. (röhög tovább)
Booth: Nem igazán segítesz.

Azért megjegyzem, Booth nem véletlenül pont Hodgins asztalánál bujkál, ő az egyetlen férfi az intézeten belül, akinek értékelhető rálátása van az érzelmi kérdésekre, és Jack most sem okoz csalódást: egyszerű, de megszívlelendő tanácsot ad azzal, hogy nem jó ötlet titkolózni Cam előtt. Szegény Booth, rajta már az őszinteség se segít, mert nemcsak felszínre hozza a gyerekkori rivalizálást a lányok között...

Felicia: Bebújt a szekrénybe az összes babámmal, és azt mondta, hogy bulit tartanak, de engem nem hívtak meg.
Cam: Öt éves voltál, és nem szerettek téged. (mármint a babák)

...de akaratlanul össze is kovácsolja őket – jobbára saját maga ellen. Még jó, hogy ott van neki Bones, hogy helyretegye az önértékelését. Legalább őt nem olyan nehéz kiismerni.

Brennan: Miért akarod, hogy én hallgassam ki Aldridge-t?
Booth: Mert azt hiszi, én hülye vagyok.
Brennan: Nem vagy az.
Booth: Kösz, Bones, tudom.

Brennan: És most megváltoztatom a jelszavamat...
Booth: ...Százszorszép?
Brennan: Honnan tudtad?
Booth: Ez a második kedvenc virágod. Ismerlek, Bones. Próbálkozz egy bolygóval.
(Booth elindul kifelé. Bones megint elkezd gépelni.) JUPITER!

Brennan olyan gyermekien ártatlan szemekkel csodálkozik rá, hogy honnan is tudja ezeket Booth, hogy az már fáj. És nem csak a kedvenc virágait vagy bolygóit tartja számon, hanem azzal is tisztában van, hogy a Jefferson igenis az a hely, ahol Bones otthon érzi magát, ahol kiteljesedhet. És fáj, ha ezt  beszennyezi valaki, nem "csak" azzal, hogy egy vagy több gyilkosság helyszínévé teszi, hanem azzal, ahogy kihasználva előkelő rangját és megbízhatóságát ledegradálja csempészbarlanggá. És teszi ezt olyan valaki, aki "közülük való". Nem csoda, ha ez árulással ér fel!

Bones: Te el fogsz árulni?
Booth: Nem.
Bones: Mindazonáltal, éber leszek.
Booth: Mindazonáltal...?

Vajon Brennan levont valamilyen következtetést Cam elejtett megjegyzéséből, hogy együtt vacsoráztak Boothszal? Egy évvel korábban még nehezményezte, hogy Booth titokban viszonyt folytatott Cammel. Ettől függetlenül én hiszek Boothnak. Sosem árulta el Bonest, és a tapasztalati bizonyítékokkal Temperance is tisztában van. Lehet, hogy a kapcsolatuk nem egyszerű, de erős alapozást kapott már eddig is. Légy bátor Bones, és merj kísérletezni Boothszal!

További aranyköpések:
Booth: Halott?
Zack: Igen, de csak mert soha nem is élt.
Booth: Szórakoztok velem.
Hodgins: Ezt nézd. A Gestapo akadályozza a független kutatómunkát.
Booth: Srácok, eresszétek el őket. És ha szökni próbálnak, lőjetek...
Mi van a bábuval, balfékek? (What's with the dummy, dummies?)
(...)
Hodgins: Az irodák. Mindig az öltönyösök, bébi.
Booth: Hé, én is öltönyt viselek.
Hodgins: Igen, bizony ám.
Booth: Rendben, ennyi. Ma éjjel nem lövöldözünk kancsikra. Sajnos.

Angela: Én nem fekszem le nős pasikkal.
Zack: Férjnél vagy és lefekszel más pasikkal a férjeden kívül. Mi a különbség? (Hodgins lekever egy taslit Zacknek) Aú!

Referenciák:
– A valóságban a Gormogon Ősi Nemesi Rendje a 18. században létezett rövid ideig, és nem hagyott maga után semmilyen emléket arról, hogy mi volt az igazi célja – valószínűleg a szabadkőműveseket akarták nevetség tárgyává tenni.
– Bancroft Shakespeare "Lucretia meggyalázása" című elbeszélő költeményét idézi, amikor Aldridge halálának körülményeit taglalják.

Kérdés:
– Nektek hogy állt össze a kép Kristen és Aldridge meggyilkolásáról? Aldridge tudta, hogy Klimkew okozta Kristen halálát? Ott volt ő is, amikor ez történt, vagy csak rájött? Vagy netán csak bűnbaknak kellett?
– Szerintetek az, hogy Emily elvétette a poharat a végén spontán történés volt, vagy benne volt a forgatókönyvben?

Tovább...

Hogy kitartsunk áprilisig...

Itt egy interjú Eugene Byrddel és egy videó, amiből minden csütörtökön lesz új a FOXon.

Tovább...

5.19 The Rocker in the Rinse Cycle – SPOILER

Lépjünk egyet

Gyorsan kerülnek fel a netre azok a bizonyos oldalak. Mit árulnak el a 19. epizódéi? A sztori ezúttal a rockzenészek világába kalauzol el minket, a heti gyakornok Arastoo, Cam talál egy rendes nődokit Michelle-nek és hoppá, kipattan a szikra közöttük, miközben Booth és Brennan kulturáltan (?) viselik, hogy mindketten mással randiznak, de úgy tűnik, azért Bones nem állja meg, hogy ne tegyen megjegyzéseket. Mondanám, hogy BB fronton langymeleg a hangulat, de nekem inkább hűvösnek tűnik. Megint csak brr!

Tovább...

Kathy Reichs interjú

Egy francia újságban jelent meg egy rövid interjú Kathy Reichsszel. Összefoglaló magyarul.

Kathy Reichs a Bones egyik producere, és a kezdetektől fogva szakértőként besegít a sorozat íróinak, hogy minél valóságosabbak legyenek a tudományos tények. Elolvas és leellenőriz minden forgatókönyvet. Most viszont ő írhatja meg az idei utolsó előtti epizódot, amit márciusban fognak filmezni, és ő is ott lesz a forgatáson.
Brennanhez hasonlóan Reichs sem egy társasági lény, de azért sokkal udvariasabb nála. Szeretne olyan erős lenni, mint a filmbéli karakter.
Reichs dolgozott Ruandában és a szeptember 11-i terrortámadás helyszínén. Nagyon nehéz mentálisan ez a fajta munka, meg kell küzdeni az érzelmekkel és észnél kell lenni, mert a körülmények is nagyon kemények.
'Devil Bones' című könyve most jelenik meg Franciaországban, aminek van egy szokatlan apropója. A Scotland Yard felvette Reichsszel a kapcsolatot, mivel egy férfi levágta egy nő kezeit és fejét, akár csak Reichs könyvében. Az illető azt állította, hogy az ötletet az ő regényéből merítette. Reichst ez teljesen sokkolta, azzal próbálja magát nyugtatgatni, hogy a férfi az ő könyve nélkül is elkövette volna a gyilkosságot.
(Rémlik valakinek a The Bodies in the Book 2.15?)

Tovább...

5.18 The Predator in the Pool – SPOILER update

Kiábrándító, csak ennyit előzetesben.

Bár a sztori érdekesnek ígérkezik, azért van egy "kis" gikszer is. A hullát a 18. epizódban egy akváriumban a tigriscápa medencéjében találják meg, ezért várhatóan megint nagyon étvágycsináló jelenettel indítunk majd. A side-ok viszont ezúttal kisebb lázadást indítottak el a rajongók között, hiszen nem elég, hogy az infók szerint Brennan újabb kávézásra megy Hackerrel (már ez is brr), ráadásul Bootht is megkörnyékezik, sőt randizni is fog, egy tengerbiológussal, aki ha minden igaz, szép is és okos is. A pletykák szerint a hölgy nem csak ebben az epizódban szerepel majd (NA NE MÁR!). Az biztos, hogy ez lesz az a rész, amikor legszívesebben jól elagyabugyálnánk az alkotókat, de én remélem, hogy a beígért örömtánc mindenért kárpótol.

Ausiello közben arról is beszámolt, hogy Rena Sofer játssza majd Dr. Kleint, Booth potenciális új barátnőjét. Nekem kicsit csalódás (főleg, hogy az NCIS-ben lehet, hogy Gibbsszel is összeboronálják), azt gondoltam, Emily totál ellentétét (pl. szőke, mosolygós, kedves) fogják majd felvonultatni (a linken látható Rena Sofer fotója!). Szerintetek? És ami még rosszabb hír: nem csak egy epizód erejéig szerződtetik a hölgyet!

Tovább...

5. évad – újabb SPOILER

Sok az a 8 hét áprilisig, fenn kell tartani az érdeklődést addig is. Ezért íme egy újabb pletyka az évad végéről.

A TV Guide Magazine beszámolója arról szól, hogy vajon kinek az esküvőjén zúgnak majd azok a bizonyos harangok májusban. Hart Hanson elárulta, hogy a 4 állandó női szereplő egyikéről van szó, de a stábbal együtt ennél is messzebbre mentek.

Amikor rákérdeztek, hogy Booth és Brennan lenne-e az, Hanson azt válaszolta, hogy elképzelhető, de sok mindennek kellene ahhoz még történnie. Tamara Taylor (Cam) szerint viszont ez csak egy másik alternatív univerzumban következhetne be. Michaela Conlin állítja, hogy Angela nagyon is szerelmes Hodginsba, és végül nála fog majd kikötni. Talán Daisy és Sweets lesz a titokzatos pár? Nem tudni. Az viszont újdonság, hogy Cam még az idén talál magának párt, aminek Tamara Taylor is nagyon örül, bár szerinte nem ő lesz a menyasszony.

Tovább...

Mummy in the Maze (Múmia a labirintusban) 3.05

Eddig is tudtam, hogy biztosan én lennék az utolsó, aki propagálná a halloween ünnep hazai kultúrkörbe való felvételét, de most legalább világosan látom, hogy miért. Amellett, hogy természetesen ez is csak az üzletről szól, nem hiányzik a gyerekek lelkivilágába idejekorán becsempészni a rettegés összes létező formáját. Nagyrészt úgy sem kerülhetik ki, de legalább ne pelenkásként kezdjenek el horrorfigurákra hasonlítani, arra ráérnek még tinédzserkorukban is. Akit nem győztem meg, annak ajánlom sok szeretettel a Dr. Csont (blah) aktuális epizódját. Aki meg odáig van a jelmezöltésért, annak jó farsangolást kívánok – echte ungarisch!

Nem elég, hogy a jóindulatú szülők szemük fényét beöltöztetik valami szörnyűségnek, még olyan "szórakozásra" is benevezik, mint egy szalmabálákból épített labirintusban való versenyfutás, ahol a legagyafúrtabb rémisztgetések közepette kellene valamilyen díjat beseperni. (Persze ez is Amerika, ahol a legrátermettebb, leghidegvérűbb érvényesül.) Titokban együttérzek Matty-vel, a macis sráccal, aki lehet, hogy ideges típus, de legalább még nem veszett ki belőle az érzékenység. (A valódi pókoktól meg én is ki tudok feküdni.)

Matty nem tartozik ugyan a szakértők közé, de az amerikai társadalom szempontjából megnyugtató, hogy rajta kívül még egy kisvárosi gyerekorvos-halottkém és egy nővér is képes arra, hogy ezernyi ijesztő kellék között kiszúrjon egy-egy valódi múmiát. Igazi pechszéria ez eheti (mini)sorozatgyilkosunknak, aki minden évben halloweenkor portyázik (garantálom, hogy túl sok horrorfilmet nézett gyerekkorában – tuti ez is szerepelt Sweets leírásában, csak Booth előbb látta meg Brennant, minthogy eljusson addig az olvasásban ;-), de ezúttal gyors egymásutánban valamennyi (?) áldozatára fény derül.

Általában aki abban leli örömét, hogy kiteszi magát egy kis rettegésnek, számít arra, hogy a végén lesz valamiféle megkönnyebbülés (a mai horrorokra már ez sem igaz – de a Bonesra annál inkább!), vagy legalább jót röhögnek az egészen a haverokkal. Az viszont korántsem poénos, ha a kötelező halloween-napi program végén egy aberrált fickó elrabol egy-egy tinit, és szó szerint halálra rémiszti őket, mindenkit azzal, amitől a legjobban fél: a klausztrofóbiás lányt élve eltemeti, az arachnofóbot meg tarantulákkal zárja össze, miközben telenyomja őket serkentőszerekkel, aminek a kombinációja tényleg halálos. Ja, és ezek után még mumifikálja is őket, majd visszahelyezi a halloweeni körforgásba: belőlük lesz rémisztő attrakció. Ennyit arról, hogy engedjük gyermekeinket nyugodt szívvel a vidámparkba borzongani.

Aztán, amikor meg nem kerül elő, nyugodtan mondjunk le róla, hiszen biztosan meghalt (javaslom, hogy a karácsony szelleme után vezessük be a 'halloween szelleme' kifejezést is, mert mi mással magyarázhatnánk ezt a jelenséget?). Először azt hihetnénk, hogy a két áldozat közül a másodjára megtalált szülei sírnak-rínak a Jefferson Intézetben nekikeseredve afelett, hogy nem az ő gyerekük hullája került elő, de miután világossá válik, hogy az ő lányuk még csak mostanában tűnt el, és ez kizárja, hogy a két múmia közül bármelyik az övék, sajnálattal kell tudomásul venniük majd, hogy súlyos gondok vannak azzal a bizonyos anyai megérzéssel (bocs, hogy pont a ti lányotokat sikerült megmenteni egy őrülttől).

Ennél már csak az zavaróbb, ha egy fundamentalista egyháztag ajánlgatja a fiataloknak, hogy ördögien jól vagy kitűnő prostinak nézzenek ki. Ettől még Booth is kiakad, ahogy attól is, hogy Brennan egy kis szokásos kötekedés után elfogadja Jonas lelkész magyarázatát (úgy tűnik a Death in the Saddle után Brennan hajlik az ilyen érvelésekre?).

Brennan: Mi van, ha a gyerekekből, akiket megment az abortusztól, felnőve uzsorás és szodomita lesz?
Lelkész: Nem válaszolok gúnyos megjegyzésekre, dr. Brennan.
Booth: Én sem, de ő komolyan gondolja.
Lelkész: Ez esetben, a komoly válaszom az lenne, hogy megadván az esélyt az életre, az elvetélt léleknek rengeteg lehetősége lesz bűnbánatot gyakorolni, és megmerítkezni a Szentlélekben.
Brennan: Köszönöm.
Booth: Köszönöd?

A végén Booth kerül a hitvita rossz oldalára a kocsiban, és Brennan az, aki megengedi, hogy mindenki higgyen valamiben. Beszéljünk bizarr fordulatokról! Itt vannak az első számú gyanúsítottak, a vidámparkban dolgozó párocska, a kaszás srác és tűpárna barátnője, akik nem csak megélhetési forrásként szeretik ijesztgetni a tinilányokat, de még ettől is indulnak be. Mégsem ők a tettesek, hanem egy olyan pasas, akit első látásra szinte észre sem veszünk, annyira jelentéktelennek tűnik (pedig a Bonesban alapszabály, hogy a gyilkos azok közül kerül ki, akikkel a nyomozás során találkozunk). És a végső fricska: a Sweets által felállított profil szerint a sorozatgyilkos akár Booth is lehetne: nőtlen, tiszteletre méltó foglalkozású férfi, katonai vagy rendőrségi múlttal, aki embereket ment meg. Hm. Még jó, hogy a fickó gyilkos bohócnak öltözött a végső összecsapáskor, mert így talán nem okozott akkora traumát Boothnak, hogy golyót eresszen belé.

Az igazság az, hogy nem szívesen szedem darabjaira ezt az epizódot, mert minden sötét tónusa ellenére egy igazi gyöngyszemről van szó. A fenti morognivalókat leszámítva, vagy inkább ezekkel együtt, az egyik legemlékezetesebb részként marad meg. És nem csak azért, mert a gyilkos kiléte meglepetésként hatott (rajtam kívül másnak is újra kellett néznie az epizódot, hogy megbizonyosodjon róla: ugyanaz a fickó lövöldözött a végén, aki a nővért ápolta korábban?), sokkal inkább a megmosolyogtató részletek miatt, amiből van bőségesen. És mi adhatna több mosolyognivalót halloweenkor, mint beöltözni a buli kedvéért? Komolyan: annyi, de annyi mindent elárul valakiről, hogy milyen gúnyába bújik!

Zack: Én egy tehén hátsó fele leszek.
Hodgins: Szóval semmi jelmez.
Zack: Naomi a paleontológiáról beleegyezett, hogy ő lesz az eleje.
Hodgins: Milyen sok poén, milyen rövid idő alatt.

Brennan: Ez a jelmezed?
Cam: Nos, igen.
Brennan: Szexuálisan vonzó.
Cam: Köszönöm. Macskanő vagyok. A szuperhős. Az egyik legerősebb női szuperhős figura.
Brennan: Nem hiszem.
Cam: Szórakozol Macskanővel?
Brennan: Tudsz repülni?
Cam: Kilenc életem van.
Brennan: Szuper erő, szuper gyorsaság, igazmondásra késztető erő?
Cam: Szerintem elég gyors vagyok.
Brennan: Az elég gyors nem szuper gyors.

Meg kell mondjam, a jelmezek egyszerűen fenomenálisak, sok-sok pirospont az alkotóknak az ötletért, és legalább ennyi a kosztümfelelősöknek a megvalósításért. Cam kicsivel profibb szerelésben simán versenybe szállhatna Hale Berry-vel, Angela Cherként majdhogynem királynői, Zack mi más lehetne, mint egy tehén hátsója, Booth jelmezében több potenciál van, mint az elsőre látszik, Brennan pedig tényleg csodásan fest Wonder Womanként, és annyira hihető, hogy számára ez nem csak egyszeri átvedlést jelent, hanem szinte azonosul a karakterrel! Egyedül Hodginst nem tudom a Titanic kapitányaként hova tenni, legfeljebb elméleteket gyártani tudnék, de azt is inkább másra hagyom.

A puszta látványnál már csak az szórakoztatóbb, amikor Edward John Smith a mikroszkópjába próbál merülni, miközben Macskanő szuszog a fülébe, vagy ahogy a tehén eleje türelmetlenül várja a hátsó felét, aki éppen einsteini intuitív ugrásokkal és fejszámolással próbálja leszűkíteni a lehetséges tetthelyek számát. És azt már csak elképzelni tudjuk, hogy milyen képet vághatott a diszpécser, miközben el kellett magyaráznia az erősítésnek, hogy a helyszínen az ügynököket dilis agyas srácként és Csodanőként kell beazonosítaniuk. A "mi tudunk találgatni, de ők nem" felosztás is nagyon 'találó' volt, főleg, hogy az egyik csapat (Booth, Cam és Angela = találgatók) a szoba egyik felén, a másik csapat (Brennan, Hodgins és Zack = nem találgatók) a másikban helyezkedett el (szóbeli dicséret a rendezőnek). Eddig is mindig bevált, amikor az idő szorításában kellett következtetéseket hozniuk a squinteknek, a hatás most is éppoly jó.

S ha már intuitív ugrás, akkor ne hagyjuk ki Boothét sem, neki is jár az elismerés:

Booth: Tudom, ki a gyilkos.
Brennan: Ki?
Booth: Tűnjünk el innen... Lola nekiesett a lányoknak, aztán otthagyta őket vérezve. Ki tűnik fel, hogy segítsen? Aki hozzáfér a drogokhoz?
Brennan: A mentős. Okos. Mindig laborköpenyt kéne hordanod.

Brennan mintha el lenne szállva a jelmezektől, bár alapjáraton sem szokott visszariadni egy kis akciótól. Azért még sem megy minden úgy, ahogy a képregényekben: Bones a nagy heveskedésben, hogy végre használhassa a fegyverét, meglövi Bootht, Booth viszont "fejre" ejti Brennant – annyira aranyosan, esetlenül nem szuperhősök. Mégis megmentik a lányt és "megmentik a napot", vagyis ők győznek, piszkosan, sérülten, de ők a nyerők. És egy leleplező gondolat: Booth ugyan dilis squintnek öltözött, Brennan mégis Clark Kentet vagyis Supermant látja benne. Ami azt illeti, elég ránézni Boothra, tényleg kiköpött Clark Kent (valójában meg egy super-man ;-). S hogy úgy néznek ki, mintha rosszul sült volna el a randijuk, azt vegyük nyugodtan freudi elszólásnak, ebből már úgy sem magyarázza ki magát Bones.

Bármennyire is szeretem főhőseinket, és bármilyen nagyot is alakítottak ebben a részben, azt hiszem, ezúttal közel jártunk ahhoz, hogy egy epizódszereplő lepipálja mindnyájukat. Amber Kippler, a magánszimat, akit a Hodgins által megbízott ügynökség ráállított Angela férjének felkutatására, annyira hihetetlen figura, hogy azt már szeretni kell. Hihetetlenül pimasz, de hihetetlenül bájos is, és nem elhanyagolhatóan jó szöveggel áldották meg.

Amber Kippler: Megpróbáltam elcsábítani, tudja.
Angela: Hodginst?
Amber Kippler: Nem. A férjét. Levettem a felsőm, meg minden.
Angela: Miért?
Amber Kippler: Azt mondják, az én alabástrom bőröm érintésének egyszerűen lehetetlen ellenállni.
Angela: Nincs itt valamiféle érdekellentét? Magánzsaru kódex?
Amber Kippler: Pont ellenkezőleg. Ez kizárólag Ön, az ügyfél érdekében volt. Próbára tettem a férjét a fortélyaimmal, hogy megfelelően tájékoztathassam.
Angela: Maga nagyon elhivatott nyomozó.
Amber Kippler: Pont emiatt kell elmondanom önnek valamit, amit nem akartam dr. Hodgkins előtt.
Angela: Hodgins. Nincs benne K.
Amber Kippler: A férje mélységesen, mélységesen szereti Önt. Továbbá, elképesztő hasizma és alkarja van. Amit tehát javaslok, hogy elviszem hozzá, szervezek egy találkát, és meglátjuk, a régi szikra nem lobban-e fel újra.
Angela: Én szeretem Hodginst.
Amber Kippler: Most.
Angela: Örökké, Ms. Kippler.
Amber Kippler: Említettem már, hogy elcsuklott a hangja, mikor kimondta a nevét?
Angela: Nézze, amit én tőle akarok, az csak egy válás, oké? Szóval, ha újra látni akarja, és bedörzsölni az alabástromával, és meg akarja rázni a hógömbjét, legyen a vendégem. Én csak válni akarok.
Amber Kippler: Hallom. Hiszek Önnek. Csak biztos akartam lenni.
Angela: És kérem soha ne beszéljen így Hodginsról.
Amber Kippler: Szakáll. Nem szeretem a szakállat. Különösen a hatalmas, kék szemekkel együtt. Olyan érzés, mintha egy olyan orosz vallásos ikont bámulnék.

Fő az őszinteség! Én is az leszek, nem akarok ehhez többet hozzáfűzni. Megyek farsangi jelmezeket nézegetni! Azért még jöjjön egy kis 'Best of' válogatás és a szokásos okoskodás.

Legjobb dumák (még):
Hodgins: A ruhák egy templom használtruha üzletéből valók.
Cam: Ezt meg honnan tudhatod?
Zack: Nincs is bogár vagy nyálka jellegzetessége a templomok használtruha üzleteinek.
Hodgins: Azt nem tudhatod. Én vagyok a bogár és nyálka fickó. Te meg csak a kisegítő csontos fickó, aki egy tehén hátsójának öltözik.
Cam: Hodgins? (Hodgins megmutatja a ruha címkéjét.) Az amerikai szabadegyház használtruha üzlete, mi? Szólj Boothnak.
Zack: Tudtam, hogy nem is bogár vagy nyálka.
Hodgins: Nem tudtad, és ezért vagyok én a labor királya!... (Cam csúnyán néz rá, mire alázatos hangnemben) A császárnő hű szolgája.

Brennan: Ki az erősebb? Macskanő vagy Csodanő?
Hodgins és Zack: Csodanő.
Brennan: Tiszta szívből egyetértek.

Angela: És vegye rá, hogy aláírja a válási papírokat.
Amber Kippler: Hogy vegyem rá, azt úgy érti... Kényszerítsem az aláírásra?
Hodgins: Ha szükséges. Van fegyvere?
Angela: Vagy csak emlékeztesse rá, ki vagyok és kérje meg udvariasan.
Hodgins: Mi vagy te? Kanadai? (súgok: Hart Hanson az)

Cam: Nézd, én szuper vagyok a hullákkal, de ha a hozzátartozókról van szó, mondjuk úgy, van oka, hogy nem vagyok gyerekorvos. Szóval, ha van szirénád, kapcsold be.

Booth: Tudod mit? Ha két másodpercen belül nem mondod el, amit tudnom kell, elkezdem eltávolítani a piercingjeidet, és nem azokkal kezdem, amik az arcodon vannak.

Booth: (Csodanő előveszi az irdatlan nagy pisztolyát) Oké, hát ennek meg hol találtál helyet?

Brennan: A pisztolyom túl nagy nekem.

Booth: Most már érted, miért utálom a bohócokat?

Legjobb Booth:
toronyiránt az útvesztőben

Legjobb Bones:
a pörgő és karpereceivel játszó csoda-nő

Legjobb feszültséglevezetés:
Brennan is lekever egyet a kaszás srácnak

Legjobb szóváltás:
Booth azzal vádolja Brennant, hogy találgatott, és amikor tesz egy ironikus megjegyzést Csodanő  igazság-lasszójára, Brennan elkezdi magyarázni Boothnak, hogy a jelmeze nem ruházza fel szupererővel :))

És legvégül a cukorkás bödön – lehet csemegézni:
– A paleontológiás Naomival Zacknek 2 évvel ezelőtt (1.03) volt egy elég rövid, sikertelen afférja. Rendes tőle, hogy bevállalta a közös tehénkedést.
– Brennan a The Man in the Morgue-ban (1.19) még megsimogatott egy pitont, itt viszont megijed a kígyóktól. Lehet szidni emiatt az írókat, hogy nem elég következetesek, de valljuk be, míg egy lomha jószágot esetleg mi is megtapogatnánk kíváncsiságból, nem szívesen sasszéznánk be egy olyan pincehelységbe, ahol tömegesen hemzsegnek a padlón (főleg nem pucér lábszárral – mellesleg októberben Washingtonban elég hideg lehet egy ilyen jelmezben rohangálni a metró szintjén, brr).
– Booth a 2. évad 13. részében (The Girl in the Gator) lőtte le azt a bizonyos gépbohócot egy fagyiárus kocsijának tetejéről, ami miatt Gordon Gordonnak kezelésbe kellett vennie.
– A coulrophobia, vagyis a bohócoktól való félelem nem is olyan ritkaság. Nem csoda, hiszen sok embert már gyermekkorban ér valamilyen bohócos atrocitás, ami miatt ez később irreális félelemmé nőheti ki magát (és akkor a Stephen King-féle Itről ne is beszéljünk).
– Az epizód végén, amikor elindulnak enni Boothszal, Brennan elkezd forogni, mire Booth megkérdezi: mi a fenét csinálsz? A 70-es évek eredeti Wonder Womanje ezzel a pörgéssel változott át egyik alteregójából a másikba.
– Wonder Woman és Superman is a DC Comics amerikai képregénymogul teremtményei, akik pályafutásuk során közös kalandokat is átéltek már.
– Roxieval, akinek Angela a művészsuli másodévén törte össze a szívét, a 4. évadban, a The Skull in the Sculpture című (4.08) epizódban fogunk találkozni, és még 2 részben szerepel (4.09, 4.16).
– Vajon kiderül valaha, mi Angela valódi neve?
– Ha parti van, akkor zene is kell: Still Alright (by Adam Merrin)
– Couples Counseling, az utolsó. Végre egyetértésben.
– Ráadás: a vonzerő a szemüvegben rejlik!

Tovább...

Interjú Emily Deschanellel

Emily beszélt a Parade-nek magáról, arról, hogy mi a közös benne Brennan figurájával, és egy kicsit a Bones-szal kapcsolatos érzéseiről.

Tovább...

5. évad, hogyan tovább? – SPOILER

Interjú Stephen Natannel a Gravedigger-ügy folytatásáról, valamint az évad hátralévő részéről. Összefoglaló magyarul

Számomra kicsit érthetetlen módon, Stephen Nathan arról beszél, hogy a Gravediggert szabadon engedték (emlékeim szerint elkapták, bár az nem derült ki, hogy le is csukták-e, vagy szabadlábon védekezik), ezért megpróbálják felelősségre vonni, és kiiktatni örökre – de még nem biztos, hogy ez sikerülni fog-e. Úgy tűnik, tehát tartogat még némi izgalmat a sírásó, ahogy Brennan is, aki nem biztos, hogy elárulja, mit írt abban a bizonyos levélben a föld alatt (bár a rajongók feltételezik, hogy Boothnak szánta a sorait). Az is, lehet, hogy Bones nem az igazat mondja a levélről.

Ami talán csalódást okozhat, az a film noir epizód körülötti bizonytalanság, ami lehet, hogy már csak a következő évad során valósul meg. Mivel a szezon végéig nincs sok hátra, és állítólag nagy, érzelmes részek következnek, az alkotók nem akarnak semmi olyanba belefutni, ami kompromittálná az összképet.

Megint elhangzik, hogy a 100. epizód után Booth és Brennan kapcsolata nagy fordulóponthoz érkezik. Hogy ez jó lesz-e vagy sem, arról nyíltan nem beszélhet Natan, csak annyit árul el, hogy BB továbbra is szóba állnak majd egymással. Nesze semmi, fogd meg jól!
__________________________________________________________________________

Nem SN-től, hanem egy insidertől jött a hír: az utolsó 8 rész során lesz olyan epizód, hogy "szeretnénk az írókat elkapni és bottal verni, de mire véget ér az évad, inkább átölelnénk és megcsókolnánk őket, majd alsóneműben táncolva az utcán ünnepelnénk". Mindenesetre az utolsó részek történései nagyon összefüggnek, BB és egy másik átívelő sztori miatt.

Tovább...

5.14 The Devil in the Details – behind the scenes

T.J. Thyne, Pej Vahdat és a nunchaku = sok-sok kék-zöld folt.

Tovább...