Intern in the Incinerator (Gyilkosság az intézetben) 3.06

A Bones-hulláknak sosincs "jó dolguk" szemben az "átlagos" hullákkal, de ez többnyire a halál módjának vagy a halál utáni hányattatásuknak tudható be. Ezúttal viszont azon töprengtem, mennyire szerencsétlen sors az, ha valaki gyakornokként gürizik egy rakat adminisztratív munkát végezve olyan szakterületen, ami nem is igazán érdekli, ráadásul összeszűri a levet egy arrogáns, soviniszta, nős pasival, és eme ballépéseinek köszönhetően rögtön be is fejezi még be sem indult pályafutását. Ennél már csak az lett volna nagyobb pech, ha a karbantartók lemaradnak a füstriadóról, és nem fedezik fel idejében az égetőbe dobott holttestet, mert akkor már csak az eltűnt személyek listáját gyarapíthatta volna eheti áldozatunk.

Na de mindenki a maga sorsa kovácsa, Kristen Reardon halálát pedig nem fogjuk Angelával együtt sokáig siratni. És bár ő az első áldozat, az ügy igazi főszereplője nem ő, sem a másodikként meggyilkolt szerető, hanem maga a Jefferson Intézet. Az aktuális ügy házhoz jön, vagy inkább házon belül marad – hiszen ahogy Brennan mindjárt az elején éles logikával rámutat: a gyilkosság ideje alapján a tettest a munkatársak között kell keresni. S mivel Kristen az évadnyitó részben begyűjtött széfes bizonyítékokon dolgozott, mielőtt eltették láb alól, így koncként bedobják az ezüstcsontvázas sorozatgyilkos témáját is, hogy legyen min marakodni.

A tudomány fellegvárát elsötétítik a felhők. Mi van akkor, ha valaki a kollégáid közül gyilkos? Angela tökéletes választás arra, hogy elénk élje ezt a nyugtalanító dilemmát, inkább az a kissé fura, hogy egyedül ő nem alszik jól emiatt. Valamiért a tudós társaságot sokkal jobban kielégítené, ha a történtekért Gormogont hibáztathatják (Booth addig hecceli Brennant a direkt félreértéseivel, amíg sikeresen ezt a becenevet aggasztják az évad fő sorozatgyilkosára), bár szerintem annál, hogy egyik munkatársad megölte a másikat, semmivel sem hangzik jobban, hogy az illető netán még egy elvetemült kannibál szekta tagja is.

Booth: (a jeffersonosokról) Nekünk mindig azt mondják, hogy ne ugorjunk elhamarkodottan következtetésekre.
Cam: De amikor ők teszik, azt kvantumugrásnak hívják.

A vicces az, hogy eltelik a film bő háromnegyede, mire Booth hathatós közreműködésével az agyasok rájönnek, hogy az ügynek nem a széfhez, hanem a többek között azon is dolgozó hitelesítési osztályhoz van köze, ahol értékes műtárgyak csempészése és eltüntetése zajlik. Azért nem volt hiábavaló rémisztgetni minket Gormogonnal, legalább láthattuk, hogy halad a nyomozás ezen a szálon is, egy-két háttérinfóval gazdagabbak lettünk, na és Hodginsról is kiderült, hogy első ránézésre beillene a titkos rendbe (ha nem lenne ennyire jófej, még el is hihetnénk).

Szóval elég hamar bebizonyosodik, hogy akivel Kristennek titokban viszonya volt, annak akár indoka és lehetősége is lett volna a gyilkosságra. Dr. Kyle Aldridge egy idegesítően önelégült pasas, aki nem beszélget senkivel, akit méltóságán alulinak tart, vagyis senkivel nem beszélget (így kicsit nehezemre esik elképzelni egy gyakornokkal). Egészen addig ideális gyanúsított, amíg őt magát is holtan nem találják, fellógatva a Gormogon-bizonyítékok között. Miután az is bebizonyosodik, hogy Aldridge nem kötél által halt meg, hanem jól leplezett izomlazítószer-túladagolástól (aminek bebizonyíthatatlanságáról pont Kristen apja írt tanulmányt, csak hogy ő is gyanúba keveredjen), a másik rendkívül ellenszenves fejesre, Dr. Bankroftra irányul a figyelem. Nem csoda, hiszen mindenlében kanál, el akarja tusolni az ügyet, megfenyegeti Angelát, hogy szerinte ő lesz a következő áldozat, Shakespeare-idézettel traktálja kétlábon járó lexikon kollégáit, és még mindennek a tetejébe igazi sorozatgyilkos feje van – ennyi nem elég? Hogy Brennan egy életre megjegyezze (már ha sikerül): legalább olyan naiv feltételezés az alapján kizárni valakit a gyilkosság gyanúja alól, hogy doktorija van, mint az ellenszenvek és megérzések, pont arról a Dr. Evan Klimkew-ról derül ki, hogy felelős mindkét halálesetért, aki a kezdetek kezdetétől fogva ott téblábolt körülöttük a nyomozás alatt, és aki egy irritáló, kisstílű alak. Mit mondjak? Ez az epizód nem fest túl hízelgő képet a Jefferson tudósairól. (Ó, hol van már a jó Dr. Goodman?)

Leszámítva a mi kis squint squadunkat, akik egytől egyig hozzák a formájukat. Angela már fejben képes arccal felruházni egy szenesedett koponyát, és az sem jön rosszul, hogy élénk figyelmet tanúsít a munkatársak magánélete iránt. Az Angelator segítségével a gyilkos fegyver megtalálásához is nagy lökést ad. Zack végzi a kulimunkát, emellett Hodginsszal közösen kinyírnak egy bábut, amivel sikeresen a frászt hozzák a helyiekre és a nézőkre is. Jack rézdarabkákra vadászik, és megtalálja a gyilkos azonosításához a DNS-mintát. Cam boncol, és lehervasztja Brennan arcáról a mosolyt, mert nem hagyja, hogy okosabbnak tűnjön nála. Brennan viszont okosabbnak tudja láttatni magát Aldridge-dzsel szemben, ami Boothnak nem megy. Booth ellenben nem hagyja, hogy a nyomozás rossz irányba haladjon, és ezzel végső soron okosabbnak bizonyul mindenkinél.

Nőügyekben azonban nincs olyan nagy sikere, mint a munka terén. Egyszerűen nem tud ellenállni a Cam-féle terrornak, és kénytelen-kelletlen vállalja, hogy Cam édesapjának 60. szülinapi buliján eljátssza a rá rótt szerepet.

Booth: Azt akarod, hogy a barátodnak tettessem magam?
Cam: Igen. Csütörtök este fél hét és tíz között.
Booth: Camille, felnőtt vagy. Nem élhetsz úgy, hogy attól félsz, mit gondol a családod.
Cam: Seeley, nem lesz mindig így. Egy nap meg fog halni.

Végre bepillantást nyerhetünk Cam magánéletébe, ami üdítő színfolt, főleg, hogy a családjával is úgy viselkedik, mint mindenki mással. Cam éppúgy hazudik az apjának a szerelmi életéről, ahogy Kristen is tette, csak fordítva: ő azt nem árulja el, hogy nincs senkije. Így kerül Booth hirtelen két tűz közé, amikor Cam húga kiszimatolja, hogy a nővérke kapcsolata nem is olyan bombabiztos, és rögvest ráveti magát annak (ál)pasijára.

Booth: (elmondta Hodginsnak, hogy Felicia megcsókolta) Olyan hirtelen történt. Még védekező manővert sem tudtam kitervelni.
Hodgins: Rendben, rendben... hogyan fogod... hogy fogod tálalni Camnek?
Booth: Mi? Miért tenném?
Hodgins: Azt akarod, hogy a húgától tudja meg?
Booth: Azta, ez rosszabb, mint amikor együtt voltunk.
Hodgins: (nem tudja visszafojtani a nevetést) Bocsi.
Booth: Most tényleg elő kellene vegyem a fegyverem, és le kéne lőjelek.
Hodgins: Sajnálom, haver. Nem, komolyan. (röhög tovább)
Booth: Nem igazán segítesz.

Azért megjegyzem, Booth nem véletlenül pont Hodgins asztalánál bujkál, ő az egyetlen férfi az intézeten belül, akinek értékelhető rálátása van az érzelmi kérdésekre, és Jack most sem okoz csalódást: egyszerű, de megszívlelendő tanácsot ad azzal, hogy nem jó ötlet titkolózni Cam előtt. Szegény Booth, rajta már az őszinteség se segít, mert nemcsak felszínre hozza a gyerekkori rivalizálást a lányok között...

Felicia: Bebújt a szekrénybe az összes babámmal, és azt mondta, hogy bulit tartanak, de engem nem hívtak meg.
Cam: Öt éves voltál, és nem szerettek téged. (mármint a babák)

...de akaratlanul össze is kovácsolja őket – jobbára saját maga ellen. Még jó, hogy ott van neki Bones, hogy helyretegye az önértékelését. Legalább őt nem olyan nehéz kiismerni.

Brennan: Miért akarod, hogy én hallgassam ki Aldridge-t?
Booth: Mert azt hiszi, én hülye vagyok.
Brennan: Nem vagy az.
Booth: Kösz, Bones, tudom.

Brennan: És most megváltoztatom a jelszavamat...
Booth: ...Százszorszép?
Brennan: Honnan tudtad?
Booth: Ez a második kedvenc virágod. Ismerlek, Bones. Próbálkozz egy bolygóval.
(Booth elindul kifelé. Bones megint elkezd gépelni.) JUPITER!

Brennan olyan gyermekien ártatlan szemekkel csodálkozik rá, hogy honnan is tudja ezeket Booth, hogy az már fáj. És nem csak a kedvenc virágait vagy bolygóit tartja számon, hanem azzal is tisztában van, hogy a Jefferson igenis az a hely, ahol Bones otthon érzi magát, ahol kiteljesedhet. És fáj, ha ezt  beszennyezi valaki, nem "csak" azzal, hogy egy vagy több gyilkosság helyszínévé teszi, hanem azzal, ahogy kihasználva előkelő rangját és megbízhatóságát ledegradálja csempészbarlanggá. És teszi ezt olyan valaki, aki "közülük való". Nem csoda, ha ez árulással ér fel!

Bones: Te el fogsz árulni?
Booth: Nem.
Bones: Mindazonáltal, éber leszek.
Booth: Mindazonáltal...?

Vajon Brennan levont valamilyen következtetést Cam elejtett megjegyzéséből, hogy együtt vacsoráztak Boothszal? Egy évvel korábban még nehezményezte, hogy Booth titokban viszonyt folytatott Cammel. Ettől függetlenül én hiszek Boothnak. Sosem árulta el Bonest, és a tapasztalati bizonyítékokkal Temperance is tisztában van. Lehet, hogy a kapcsolatuk nem egyszerű, de erős alapozást kapott már eddig is. Légy bátor Bones, és merj kísérletezni Boothszal!

További aranyköpések:
Booth: Halott?
Zack: Igen, de csak mert soha nem is élt.
Booth: Szórakoztok velem.
Hodgins: Ezt nézd. A Gestapo akadályozza a független kutatómunkát.
Booth: Srácok, eresszétek el őket. És ha szökni próbálnak, lőjetek...
Mi van a bábuval, balfékek? (What's with the dummy, dummies?)
(...)
Hodgins: Az irodák. Mindig az öltönyösök, bébi.
Booth: Hé, én is öltönyt viselek.
Hodgins: Igen, bizony ám.
Booth: Rendben, ennyi. Ma éjjel nem lövöldözünk kancsikra. Sajnos.

Angela: Én nem fekszem le nős pasikkal.
Zack: Férjnél vagy és lefekszel más pasikkal a férjeden kívül. Mi a különbség? (Hodgins lekever egy taslit Zacknek) Aú!

Referenciák:
– A valóságban a Gormogon Ősi Nemesi Rendje a 18. században létezett rövid ideig, és nem hagyott maga után semmilyen emléket arról, hogy mi volt az igazi célja – valószínűleg a szabadkőműveseket akarták nevetség tárgyává tenni.
– Bancroft Shakespeare "Lucretia meggyalázása" című elbeszélő költeményét idézi, amikor Aldridge halálának körülményeit taglalják.

Kérdés:
– Nektek hogy állt össze a kép Kristen és Aldridge meggyilkolásáról? Aldridge tudta, hogy Klimkew okozta Kristen halálát? Ott volt ő is, amikor ez történt, vagy csak rájött? Vagy netán csak bűnbaknak kellett?
– Szerintetek az, hogy Emily elvétette a poharat a végén spontán történés volt, vagy benne volt a forgatókönyvben?