The Knight on the Grid (Titkos társaság) 3.08

Igen, Gormogon visszatért! És hogy felvegye a versenyt hírhedt sorozatgyilkos-elődeivel, neki is muszáj személyeskednie az utána nyomozó csapat tagjaival, hát mindjárt postázza is legutóbbi áldozatának térdkalácsait Dr. Brennan címére. Nem mintha vacsorára akarná őt ezzel invitálni, talán inkább arra gondolt, hátha lenne kedve beszállni a csontvázépítő puzzle-játékba. Mint azt a mellékelt ábra mutatja, kb. annyira fűlik ehhez a foga Bonesnak, mint egy gyereknek az esti fogmosáshoz – mégis megteszi. De ne szaladjunk ennyire előre, hogy eljussunk odáig, előbb át kell vágnunk a sűrű rengetegen.

Annyi minden történt most egy epizód alatt, mint máskor kettőben, záporoztak az információk, dúskáltunk az akcióban, mindenki nagyon izgatott lett, velünk együtt, és mindennek tetejébe kaptunk egy adag Brennan/Keenan családi körképet. Még jó, hogy az egyszeri néző feje zúg az adatoktól miközben próbálja összerakni magában a részleteket, mert így jobbára nincs ideje észrevenni a bökkenőket, amikben sokadik nézésre már orra esik az ember, és arra sincs kapacitása, hogy felfogja a Gormogon-saga hiányosságait (legfőként: bármi is a szekta célja, miért kell megenni a másik társaság tagjait?).

A ma esti labirintus bejáratánál ezúttal kivételesen Cammel találkozhatunk (akinek muszáj designer nadrágot viselni helyszíneléshez is), mivel a Bones-átlagnál húsosabb hullával van dolgunk. Ez a normál átlagnak, gondolom, megfelel, érdekes módon mégis az FBI és azon felül a Jefferson Intézet foglalkozik az üggyel... De ezen most ne akadjunk fenn, van még min rágódni. Ahogy az évad kannibáljának is. Elég gyorsan kiderül, hogy a halálos sérülést okozó fegyver teljesen pontosan beazonosíthatóan egy Gormogon-tőr volt (nyilván ilyen tőre senki másnak nem lehet), és az eltávolított patellákat is egy Gormogon-ikont ábrázoló papírba tekerve küldték el Brennannek. A halott egy pap volt, pontosabban Washington város érsekének általános helynöke (kezdődik az agyterhelés, bár ez az információ tulajdonképpen lényegtelen), akinek csak egy részét ugyan, de elfogyasztották (ám ez nem igazán vigasztalja Steve-et, akarommondani Monsignore Wallace-t). Ahogy Booth fogalmaz, Doug atya világklasszis térdeplő lehetett, nem véletlen hát, hogy miért ezt a testrészét szeretné Gormogon az ezüstcsontvázra helyeztetni.

Mivel olyan sok mindenre kell még rájönnünk, nincs idő arra, hogy amúgy szokásunkhoz híven bekukkantsunk egy-két zsákutcába is; szóval nem kell félni, hogy eltévedünk, maximum attól, hogy nem bírjuk követni a tempót, ezért jobb, ha nem nézelődünk, hanem a célra fókuszálunk. Vagy éppen a térképre, mert Washingtonról kiderül, hogy szabadkőműves szimbólumok mentén helyezkednek el benne épületek (nahát, nahát, mindenhol ezek a szabadkőművesek, még a Jeffersonban is, igaz? Ld. 5.12). Persze mivel az ikonon, amibe a térdkalácsot csomagolták, Barabás volt látható, és ő a felfordulást jelképezi a Gormogonoknál, naná, hogy csak meg kell fordítanunk az iránytűt, és lám, máris ismerős helyszínekbe botlunk. Ebből csak kettőt nem kerestek még fel nyomozóink, hát irány a Silver Hill Cemetery (teljesen véletlenül Ezüst Hegy Temető), ahol egy kriptában egy komplett csontváz fogadja Bootht és Hodginst (aki, gondolom, fiús kalandra vágyott), amiben úgy alapból nem lenne semmi különleges, ha nem az özvegy fia pozícióban lenne felállítva.

Zack végre tényleg a labor királya lehet, nemcsak mert elsőként tett nyomravezető megállapítást, hanem még egy sor további felfedezéséért – úgy látszik, az idén a Gormogon-ügy ad Zacknek szárnyakat. Például megállapítja, hogy a kész csontváz-puzzle nem ugyanannak a személynek a vacsoramaradéka, akiről eddig tudtak, és mivel a csontok sem frissek – némelyik már félévszázada kiállított darab –, Cam levonja a következtetést, hogy egy járókeretes arczabáló kannibált kell keresniük.

Eközben Angela fejtegeti a trezoros falikárpit jelentését, és az ügy közepébe csöppent Sweets doktor is kellőképpen beleártja magát a nyomozásba: mondhatni világos útmutatást ad a Gormogonokhoz, és úgy tűnik, jobban belelát a működésükbe, mint a bizonyítékok felett jó ideje güriző laborosok. Miután megtudjuk, hogy az atya részt vett egy társas utazáson az évadnyitó részben pórul járt hegedűművésszel, amit történetesen egy lobbista szervezett, mindjárt kiderül, hogy a kárpiton látható figurákról van szó (a Püspök, a Zenész és a Megrontó – hm, pedig további érdekes alakok is vannak még ott: a Tudós, a Mártír...), vagyis a következő áldozat is beazonosítható, ám Ray Porter nem igazán veszi be, hogy valaki őt szemelte ki főfogásnak.

Zack nemcsak zseni, de szupererővel is rendelkezik, mint mondjuk, hogy hatodik érzékével felfedez egy tükörrendszert a trezorban, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy a Gormogon végig szemmel tartotta minden lépésüket a beépített kameráján keresztül. Amit persze ki is lehetne használni ellene (=tegyük fel az új csontokat az ezüstvázra, és szállítsuk el, hátha megpróbálja ellopni), ha Brennan nem lenne olyan egetverően pocsék színésznő (kivéve, ha a szerep az ínyére való ;-), és nem az lenne a fixa ideája, hogy ha kiabál, akkor jobban értik. Ebből következik, hogy felrobbantják őket, Booth meg kergetheti a motoros gyilkost, hiába. Amikor megint úgy tűnik, megakadtak, persze, hogy Zack talál újabb nyomokat: rájön, hogy a srapnelnek használt fogak a bombában mind a Gormogonéi, és emellett még egy számot is felfedez a csontokba vésve. Mivel a matematikai fejtegetés ezúttal nem vezetne sehova, jó, hogy kéznél van egy művész, így Angela segítségével rájönnek, hogy a szám egy szignó, ami az alkotó kilétére mutat, de ehhez ki kellene nyitni egy robbanó fiókot a széfben. Nem baj, Zack már fejben erre is kidolgozta a megoldást, egy csésze leves elköltése felett. Ó, mi lenne nélküled, Zack?

A lyukkártyás kulcs, amit a fiók őrzött, egy hivatalhoz tartozik, ahol a legendás Arthur Graves dolgozott, aki hátrányos helyzetű srácokat pártfogolt – persze Sweetstől már jóval előbb megtudtuk, hogy a Gormogon pont ilyeneket toboroz. Booth és Brennan meglátogatják az öregek otthonába vonult veterán kannibált, aki ugyan az Alzheimertől már eléggé leépült, de még így sem irigyeljük lakótársait. Ha úgy vesszük, egy ősrégi ügy ezzel lezárult, de az egykori tanítvány azóta mesterré lépett elő, akinek viszont szintén szüksége van egy tanítványra, vagyis most eljutottunk ugyan az utunk végére, de korántsem másztunk ki az útvesztőből, így senki sem hajthatja nyugodtan álomra a fejét. Leginkább Mr. Porter, alias a Megrontó nem. Már nem...

Brennan életében igencsak mozgalmas időszak ez. Nem elég, hogy már megint egy sorozatgyilkos nem hagyja nyugton még az otthonában sem, aztán meg egyenesen levegőbe is repítené, de mindezek tetejébe még a családja is okoz elég fejfájást neki. Bátyjának barátnője azzal keresi meg, hogy segítsen megtalálni Russt, mert annak fogadott lánya súlyos beteg. Bár Russ körözés alatt áll, és nem mutogathatja csak úgy magát Washingtonban, főleg nem a húga saját bejáratú FBI-os testőre előtt, Amy terve teljesen kivitelezhető lenne: Max üzenjen Russnak, hogy látogassa meg Haley-t a kórházban. El nem tudom képzelni, mi értelme volt annak, hogy Max bekavarjon, és félrevezesse Russt, aki meg hogy lehet annyira együgyű, hogy csak úgy besétál Booth irodájába, gondolván, hogy majd ugyanúgy ki is sétál onnan? Bár ez utóbbi csak a húgát igazolja: Russ tényleg nem egy agyafúrt bűnöző, még a "rosszfiúság" első szintjét sem éri el.

Sebaj, Max legalább nem lesz olyan magányos a börtönben, és Temperance is megnyugodhat, hogy bár nem a legjobb helyen, de legalább most már tudja, hogy a családtagjai hol vannak. Mit mondjak? Brennan elég sokat fejlődött, mert ahhoz képest, hogy elhagyták, elárulták és mélységesen megbántották őt, mégis minden szálat megmozgat, amikor a családjáról van szó, és sok mindent megbocsát. Bár az is lehet, hogy inkább Haley-ért teszi az egészet, aki ugyanarra vágyik, amire valószínűleg ő maga is hosszú időn át hiába.

És ha nem lenne nyilvánvaló, mindez azért megy neki a vártnál is könnyebben, mert van valaki, aki a háttérből támogatja mindenben: aki lazít a szabályokon, ha kell, vagy beveti kapcsolatait egy bíró meggyőzéséhez, aki, ha szükséges, még a bátyját is megregulázza, csak hogy megóvja a csalódástól, és aki képletesen és szó szerint is a karjaiban hordozza, ha baj van. Hogy Angelát idézzem, Brennannek saját lovagja van, csillogó, FBI-szabványú páncélmellényben. Akinek elég az arcáról olvasni abban az öt másodpercben, ami ezután jön:

Ehhez a hangulathoz pedig kell az andalító zene: a Madrugada Sail Away-je, na meg a Low is a Height a Great Northerntől, befejezésként.

Hát ez vicces:
Ápoló: Mr. Graves öt éve van itt. Kerekesszékben az utóbbi négyben. Kedves fickó; egy kicsit különc, hogy miket eszik.
Booth: El se tudja képzelni.

Cam: Tíz-huszonhat? Mi ez?
Zack: Egy szám.
Angela: Nem, Zack. Cam úgy értette, mit jelent?
Cam: Ez egy kód?
Zack: Lehet egy automata indexált sorozatszám. Elkezdhetném a megfejtését, de a végtelenségbe nyúlna.
Angela: És az meddig tartana?
Zack: Örökké. Nyilvánvalóan.

Porter: Az FBI befolyással való üzérkedés miatt nyomoz. Én vagyok az egyik célpontjuk. Valaki lezabálja Kolumbusz Lovagjainak arcát... Mennyire néznek hülyének?
Brennan: Per pillanat? Nagyon-nagyon hülyének.

Booth: OK, nézd Bones, te most akkor, tudod, egy barátodnál maradsz, vagy elmész egy szállodába, igaz?
Angela: Hozzám jöhet.
Booth: Nagyszerű!
Bones: Köszönöm, nem. Miért?
Cam: Térdkalács úrnak megvan a lakcímed.
Bones: Nem akadhatok ki minden alkalommal, amikor valaki megtalál a Google-n.
Booth: Cam, egyedül nem megy sehova.
Bones: Cam! Ne hallgass rá!
Booth: Cam, kitől félsz jobban: tőlem vagy tőle?
Bones: Booth!
Cam: Hűha! Szóval ilyen óvónéninek lenni.

Caroline: Normális ember, ha pokolra repítik, hazamegy, tölt egy pohár bort, tévét néz.
Brennan: Caroline, azt hiszem annak érnie kellene valamit, hogy Russ feladta magát.
Caroline: Belebotlani Boothba a kórházban nem éppen ugyanaz, mint feladni magát.
Brennan: Nem így történt.
Caroline: Booth azt mondja, így történt.
Brennan: Nem, Russ feladta magát, de meggyőztem Bootht, engedje meg neki, hogy meglátogassa Hayleyt a kórházban.
Caroline: Ezt meg se hallottam.
Brennan: (hangosabban) Russ feladta magát, de meggyőztem Bootht, engedje meg, hogy meglátogassa Hayleyt a kórházban.
Caroline: Jól értem? Maga egy zseni? Egy hamisítatlan, született lángelme?
Brennan: Igen.
Caroline: Dr. Brennan, kedvelem magát, hébe-hóba, de a bátyja egy fontos tanú a gyilkossági ügyemben. Nem javasolhatom, hogy helyezzék szabadlábra.
Brennan: Kérem?
Caroline: Nos. Most, hogy szépen kérte.
Brennan: Most gúnyolódik velem?
Caroline: Igen!

Sweets: Király! Mint a Sith Nagyurak, ember. Mindig csak kettő van belőlük.
Booth: Most lecsillagokháborújázott minket?

Brennan: Szóval a következő áldozat egy megrontó.
Hodgins: Akkor hívjunk fel minden pornókirályt és drogdílert az országban. Közöljük velük, hogy óvakodjanak egy holdkórostól, aki szalvétával a nyakában és késsel-villával mászkál.

Hodgins: Van kulcsod?
Booth: Ja, hoztam az enyémet. (kezében egy feszítővas)
Hodgins: Várj, várj. Várj, várj.
Booth: Mi az?
Hodgins: Csinálhatom én?
Booth: Nem! Te sem engeded, hogy a bogaraiddal játsszak.

Sweets: A nyomozás iránya: hogy találnak rá a mesterek a tanítványaikra? Nem a netes apróhirdetésekben – leellenőriztem.

Bíró: Ha lenne nálam kalapács, azzal ütnék egyet, de mi lenne, ha az utolsó kifelé menet csak becsapná az ajtót?

Hát ez gáz:
– Miközben Hodgins magyarázza Sweetsnek a Gormogonok működését, a Master felirat felett láthatjuk az öreg Arthur Graves fotóját, akinek a kilétéről ekkor még semmit sem lehet tudni (lehet, hogy ezt a jelenetet későbbre szánták, csak a vágóasztalon került rossz helyre?).
– A lézerfény fénysebességgel halad, vagyis amikor Zack bekapcsolja a lézert, a valóságban nem azt kellene látnunk, hogy lassan érinti egyik tükröt a másik után.
– Booth még öltönyt visel az irodájában, amikor Russ besétál az ajtón, de a kórházban már pólóban és dzsekiben van. Ráért átöltözni?
– Brennan bal karjába fúródott a fog, bár a bal karja a kocsiban nem az ablak, hanem Booth felé esett.
– Brennan címében (415 Elmsworth NW Washington, D.C. 20003) az irányítószám nem stimmel Washington Northwest negyedéhez, valójában a Southeast negyedhez tartozik.

Hát ez kedves:
– Bones Frances Hodgson Burnett A titkos kert c. regényéből olvas fel Haley-nek.