Mummy in the Maze (Múmia a labirintusban) 3.05

Eddig is tudtam, hogy biztosan én lennék az utolsó, aki propagálná a halloween ünnep hazai kultúrkörbe való felvételét, de most legalább világosan látom, hogy miért. Amellett, hogy természetesen ez is csak az üzletről szól, nem hiányzik a gyerekek lelkivilágába idejekorán becsempészni a rettegés összes létező formáját. Nagyrészt úgy sem kerülhetik ki, de legalább ne pelenkásként kezdjenek el horrorfigurákra hasonlítani, arra ráérnek még tinédzserkorukban is. Akit nem győztem meg, annak ajánlom sok szeretettel a Dr. Csont (blah) aktuális epizódját. Aki meg odáig van a jelmezöltésért, annak jó farsangolást kívánok – echte ungarisch!

Nem elég, hogy a jóindulatú szülők szemük fényét beöltöztetik valami szörnyűségnek, még olyan "szórakozásra" is benevezik, mint egy szalmabálákból épített labirintusban való versenyfutás, ahol a legagyafúrtabb rémisztgetések közepette kellene valamilyen díjat beseperni. (Persze ez is Amerika, ahol a legrátermettebb, leghidegvérűbb érvényesül.) Titokban együttérzek Matty-vel, a macis sráccal, aki lehet, hogy ideges típus, de legalább még nem veszett ki belőle az érzékenység. (A valódi pókoktól meg én is ki tudok feküdni.)

Matty nem tartozik ugyan a szakértők közé, de az amerikai társadalom szempontjából megnyugtató, hogy rajta kívül még egy kisvárosi gyerekorvos-halottkém és egy nővér is képes arra, hogy ezernyi ijesztő kellék között kiszúrjon egy-egy valódi múmiát. Igazi pechszéria ez eheti (mini)sorozatgyilkosunknak, aki minden évben halloweenkor portyázik (garantálom, hogy túl sok horrorfilmet nézett gyerekkorában – tuti ez is szerepelt Sweets leírásában, csak Booth előbb látta meg Brennant, minthogy eljusson addig az olvasásban ;-), de ezúttal gyors egymásutánban valamennyi (?) áldozatára fény derül.

Általában aki abban leli örömét, hogy kiteszi magát egy kis rettegésnek, számít arra, hogy a végén lesz valamiféle megkönnyebbülés (a mai horrorokra már ez sem igaz – de a Bonesra annál inkább!), vagy legalább jót röhögnek az egészen a haverokkal. Az viszont korántsem poénos, ha a kötelező halloween-napi program végén egy aberrált fickó elrabol egy-egy tinit, és szó szerint halálra rémiszti őket, mindenkit azzal, amitől a legjobban fél: a klausztrofóbiás lányt élve eltemeti, az arachnofóbot meg tarantulákkal zárja össze, miközben telenyomja őket serkentőszerekkel, aminek a kombinációja tényleg halálos. Ja, és ezek után még mumifikálja is őket, majd visszahelyezi a halloweeni körforgásba: belőlük lesz rémisztő attrakció. Ennyit arról, hogy engedjük gyermekeinket nyugodt szívvel a vidámparkba borzongani.

Aztán, amikor meg nem kerül elő, nyugodtan mondjunk le róla, hiszen biztosan meghalt (javaslom, hogy a karácsony szelleme után vezessük be a 'halloween szelleme' kifejezést is, mert mi mással magyarázhatnánk ezt a jelenséget?). Először azt hihetnénk, hogy a két áldozat közül a másodjára megtalált szülei sírnak-rínak a Jefferson Intézetben nekikeseredve afelett, hogy nem az ő gyerekük hullája került elő, de miután világossá válik, hogy az ő lányuk még csak mostanában tűnt el, és ez kizárja, hogy a két múmia közül bármelyik az övék, sajnálattal kell tudomásul venniük majd, hogy súlyos gondok vannak azzal a bizonyos anyai megérzéssel (bocs, hogy pont a ti lányotokat sikerült megmenteni egy őrülttől).

Ennél már csak az zavaróbb, ha egy fundamentalista egyháztag ajánlgatja a fiataloknak, hogy ördögien jól vagy kitűnő prostinak nézzenek ki. Ettől még Booth is kiakad, ahogy attól is, hogy Brennan egy kis szokásos kötekedés után elfogadja Jonas lelkész magyarázatát (úgy tűnik a Death in the Saddle után Brennan hajlik az ilyen érvelésekre?).

Brennan: Mi van, ha a gyerekekből, akiket megment az abortusztól, felnőve uzsorás és szodomita lesz?
Lelkész: Nem válaszolok gúnyos megjegyzésekre, dr. Brennan.
Booth: Én sem, de ő komolyan gondolja.
Lelkész: Ez esetben, a komoly válaszom az lenne, hogy megadván az esélyt az életre, az elvetélt léleknek rengeteg lehetősége lesz bűnbánatot gyakorolni, és megmerítkezni a Szentlélekben.
Brennan: Köszönöm.
Booth: Köszönöd?

A végén Booth kerül a hitvita rossz oldalára a kocsiban, és Brennan az, aki megengedi, hogy mindenki higgyen valamiben. Beszéljünk bizarr fordulatokról! Itt vannak az első számú gyanúsítottak, a vidámparkban dolgozó párocska, a kaszás srác és tűpárna barátnője, akik nem csak megélhetési forrásként szeretik ijesztgetni a tinilányokat, de még ettől is indulnak be. Mégsem ők a tettesek, hanem egy olyan pasas, akit első látásra szinte észre sem veszünk, annyira jelentéktelennek tűnik (pedig a Bonesban alapszabály, hogy a gyilkos azok közül kerül ki, akikkel a nyomozás során találkozunk). És a végső fricska: a Sweets által felállított profil szerint a sorozatgyilkos akár Booth is lehetne: nőtlen, tiszteletre méltó foglalkozású férfi, katonai vagy rendőrségi múlttal, aki embereket ment meg. Hm. Még jó, hogy a fickó gyilkos bohócnak öltözött a végső összecsapáskor, mert így talán nem okozott akkora traumát Boothnak, hogy golyót eresszen belé.

Az igazság az, hogy nem szívesen szedem darabjaira ezt az epizódot, mert minden sötét tónusa ellenére egy igazi gyöngyszemről van szó. A fenti morognivalókat leszámítva, vagy inkább ezekkel együtt, az egyik legemlékezetesebb részként marad meg. És nem csak azért, mert a gyilkos kiléte meglepetésként hatott (rajtam kívül másnak is újra kellett néznie az epizódot, hogy megbizonyosodjon róla: ugyanaz a fickó lövöldözött a végén, aki a nővért ápolta korábban?), sokkal inkább a megmosolyogtató részletek miatt, amiből van bőségesen. És mi adhatna több mosolyognivalót halloweenkor, mint beöltözni a buli kedvéért? Komolyan: annyi, de annyi mindent elárul valakiről, hogy milyen gúnyába bújik!

Zack: Én egy tehén hátsó fele leszek.
Hodgins: Szóval semmi jelmez.
Zack: Naomi a paleontológiáról beleegyezett, hogy ő lesz az eleje.
Hodgins: Milyen sok poén, milyen rövid idő alatt.

Brennan: Ez a jelmezed?
Cam: Nos, igen.
Brennan: Szexuálisan vonzó.
Cam: Köszönöm. Macskanő vagyok. A szuperhős. Az egyik legerősebb női szuperhős figura.
Brennan: Nem hiszem.
Cam: Szórakozol Macskanővel?
Brennan: Tudsz repülni?
Cam: Kilenc életem van.
Brennan: Szuper erő, szuper gyorsaság, igazmondásra késztető erő?
Cam: Szerintem elég gyors vagyok.
Brennan: Az elég gyors nem szuper gyors.

Meg kell mondjam, a jelmezek egyszerűen fenomenálisak, sok-sok pirospont az alkotóknak az ötletért, és legalább ennyi a kosztümfelelősöknek a megvalósításért. Cam kicsivel profibb szerelésben simán versenybe szállhatna Hale Berry-vel, Angela Cherként majdhogynem királynői, Zack mi más lehetne, mint egy tehén hátsója, Booth jelmezében több potenciál van, mint az elsőre látszik, Brennan pedig tényleg csodásan fest Wonder Womanként, és annyira hihető, hogy számára ez nem csak egyszeri átvedlést jelent, hanem szinte azonosul a karakterrel! Egyedül Hodginst nem tudom a Titanic kapitányaként hova tenni, legfeljebb elméleteket gyártani tudnék, de azt is inkább másra hagyom.

A puszta látványnál már csak az szórakoztatóbb, amikor Edward John Smith a mikroszkópjába próbál merülni, miközben Macskanő szuszog a fülébe, vagy ahogy a tehén eleje türelmetlenül várja a hátsó felét, aki éppen einsteini intuitív ugrásokkal és fejszámolással próbálja leszűkíteni a lehetséges tetthelyek számát. És azt már csak elképzelni tudjuk, hogy milyen képet vághatott a diszpécser, miközben el kellett magyaráznia az erősítésnek, hogy a helyszínen az ügynököket dilis agyas srácként és Csodanőként kell beazonosítaniuk. A "mi tudunk találgatni, de ők nem" felosztás is nagyon 'találó' volt, főleg, hogy az egyik csapat (Booth, Cam és Angela = találgatók) a szoba egyik felén, a másik csapat (Brennan, Hodgins és Zack = nem találgatók) a másikban helyezkedett el (szóbeli dicséret a rendezőnek). Eddig is mindig bevált, amikor az idő szorításában kellett következtetéseket hozniuk a squinteknek, a hatás most is éppoly jó.

S ha már intuitív ugrás, akkor ne hagyjuk ki Boothét sem, neki is jár az elismerés:

Booth: Tudom, ki a gyilkos.
Brennan: Ki?
Booth: Tűnjünk el innen... Lola nekiesett a lányoknak, aztán otthagyta őket vérezve. Ki tűnik fel, hogy segítsen? Aki hozzáfér a drogokhoz?
Brennan: A mentős. Okos. Mindig laborköpenyt kéne hordanod.

Brennan mintha el lenne szállva a jelmezektől, bár alapjáraton sem szokott visszariadni egy kis akciótól. Azért még sem megy minden úgy, ahogy a képregényekben: Bones a nagy heveskedésben, hogy végre használhassa a fegyverét, meglövi Bootht, Booth viszont "fejre" ejti Brennant – annyira aranyosan, esetlenül nem szuperhősök. Mégis megmentik a lányt és "megmentik a napot", vagyis ők győznek, piszkosan, sérülten, de ők a nyerők. És egy leleplező gondolat: Booth ugyan dilis squintnek öltözött, Brennan mégis Clark Kentet vagyis Supermant látja benne. Ami azt illeti, elég ránézni Boothra, tényleg kiköpött Clark Kent (valójában meg egy super-man ;-). S hogy úgy néznek ki, mintha rosszul sült volna el a randijuk, azt vegyük nyugodtan freudi elszólásnak, ebből már úgy sem magyarázza ki magát Bones.

Bármennyire is szeretem főhőseinket, és bármilyen nagyot is alakítottak ebben a részben, azt hiszem, ezúttal közel jártunk ahhoz, hogy egy epizódszereplő lepipálja mindnyájukat. Amber Kippler, a magánszimat, akit a Hodgins által megbízott ügynökség ráállított Angela férjének felkutatására, annyira hihetetlen figura, hogy azt már szeretni kell. Hihetetlenül pimasz, de hihetetlenül bájos is, és nem elhanyagolhatóan jó szöveggel áldották meg.

Amber Kippler: Megpróbáltam elcsábítani, tudja.
Angela: Hodginst?
Amber Kippler: Nem. A férjét. Levettem a felsőm, meg minden.
Angela: Miért?
Amber Kippler: Azt mondják, az én alabástrom bőröm érintésének egyszerűen lehetetlen ellenállni.
Angela: Nincs itt valamiféle érdekellentét? Magánzsaru kódex?
Amber Kippler: Pont ellenkezőleg. Ez kizárólag Ön, az ügyfél érdekében volt. Próbára tettem a férjét a fortélyaimmal, hogy megfelelően tájékoztathassam.
Angela: Maga nagyon elhivatott nyomozó.
Amber Kippler: Pont emiatt kell elmondanom önnek valamit, amit nem akartam dr. Hodgkins előtt.
Angela: Hodgins. Nincs benne K.
Amber Kippler: A férje mélységesen, mélységesen szereti Önt. Továbbá, elképesztő hasizma és alkarja van. Amit tehát javaslok, hogy elviszem hozzá, szervezek egy találkát, és meglátjuk, a régi szikra nem lobban-e fel újra.
Angela: Én szeretem Hodginst.
Amber Kippler: Most.
Angela: Örökké, Ms. Kippler.
Amber Kippler: Említettem már, hogy elcsuklott a hangja, mikor kimondta a nevét?
Angela: Nézze, amit én tőle akarok, az csak egy válás, oké? Szóval, ha újra látni akarja, és bedörzsölni az alabástromával, és meg akarja rázni a hógömbjét, legyen a vendégem. Én csak válni akarok.
Amber Kippler: Hallom. Hiszek Önnek. Csak biztos akartam lenni.
Angela: És kérem soha ne beszéljen így Hodginsról.
Amber Kippler: Szakáll. Nem szeretem a szakállat. Különösen a hatalmas, kék szemekkel együtt. Olyan érzés, mintha egy olyan orosz vallásos ikont bámulnék.

Fő az őszinteség! Én is az leszek, nem akarok ehhez többet hozzáfűzni. Megyek farsangi jelmezeket nézegetni! Azért még jöjjön egy kis 'Best of' válogatás és a szokásos okoskodás.

Legjobb dumák (még):
Hodgins: A ruhák egy templom használtruha üzletéből valók.
Cam: Ezt meg honnan tudhatod?
Zack: Nincs is bogár vagy nyálka jellegzetessége a templomok használtruha üzleteinek.
Hodgins: Azt nem tudhatod. Én vagyok a bogár és nyálka fickó. Te meg csak a kisegítő csontos fickó, aki egy tehén hátsójának öltözik.
Cam: Hodgins? (Hodgins megmutatja a ruha címkéjét.) Az amerikai szabadegyház használtruha üzlete, mi? Szólj Boothnak.
Zack: Tudtam, hogy nem is bogár vagy nyálka.
Hodgins: Nem tudtad, és ezért vagyok én a labor királya!... (Cam csúnyán néz rá, mire alázatos hangnemben) A császárnő hű szolgája.

Brennan: Ki az erősebb? Macskanő vagy Csodanő?
Hodgins és Zack: Csodanő.
Brennan: Tiszta szívből egyetértek.

Angela: És vegye rá, hogy aláírja a válási papírokat.
Amber Kippler: Hogy vegyem rá, azt úgy érti... Kényszerítsem az aláírásra?
Hodgins: Ha szükséges. Van fegyvere?
Angela: Vagy csak emlékeztesse rá, ki vagyok és kérje meg udvariasan.
Hodgins: Mi vagy te? Kanadai? (súgok: Hart Hanson az)

Cam: Nézd, én szuper vagyok a hullákkal, de ha a hozzátartozókról van szó, mondjuk úgy, van oka, hogy nem vagyok gyerekorvos. Szóval, ha van szirénád, kapcsold be.

Booth: Tudod mit? Ha két másodpercen belül nem mondod el, amit tudnom kell, elkezdem eltávolítani a piercingjeidet, és nem azokkal kezdem, amik az arcodon vannak.

Booth: (Csodanő előveszi az irdatlan nagy pisztolyát) Oké, hát ennek meg hol találtál helyet?

Brennan: A pisztolyom túl nagy nekem.

Booth: Most már érted, miért utálom a bohócokat?

Legjobb Booth:
toronyiránt az útvesztőben

Legjobb Bones:
a pörgő és karpereceivel játszó csoda-nő

Legjobb feszültséglevezetés:
Brennan is lekever egyet a kaszás srácnak

Legjobb szóváltás:
Booth azzal vádolja Brennant, hogy találgatott, és amikor tesz egy ironikus megjegyzést Csodanő  igazság-lasszójára, Brennan elkezdi magyarázni Boothnak, hogy a jelmeze nem ruházza fel szupererővel :))

És legvégül a cukorkás bödön – lehet csemegézni:
– A paleontológiás Naomival Zacknek 2 évvel ezelőtt (1.03) volt egy elég rövid, sikertelen afférja. Rendes tőle, hogy bevállalta a közös tehénkedést.
– Brennan a The Man in the Morgue-ban (1.19) még megsimogatott egy pitont, itt viszont megijed a kígyóktól. Lehet szidni emiatt az írókat, hogy nem elég következetesek, de valljuk be, míg egy lomha jószágot esetleg mi is megtapogatnánk kíváncsiságból, nem szívesen sasszéznánk be egy olyan pincehelységbe, ahol tömegesen hemzsegnek a padlón (főleg nem pucér lábszárral – mellesleg októberben Washingtonban elég hideg lehet egy ilyen jelmezben rohangálni a metró szintjén, brr).
– Booth a 2. évad 13. részében (The Girl in the Gator) lőtte le azt a bizonyos gépbohócot egy fagyiárus kocsijának tetejéről, ami miatt Gordon Gordonnak kezelésbe kellett vennie.
– A coulrophobia, vagyis a bohócoktól való félelem nem is olyan ritkaság. Nem csoda, hiszen sok embert már gyermekkorban ér valamilyen bohócos atrocitás, ami miatt ez később irreális félelemmé nőheti ki magát (és akkor a Stephen King-féle Itről ne is beszéljünk).
– Az epizód végén, amikor elindulnak enni Boothszal, Brennan elkezd forogni, mire Booth megkérdezi: mi a fenét csinálsz? A 70-es évek eredeti Wonder Womanje ezzel a pörgéssel változott át egyik alteregójából a másikba.
– Wonder Woman és Superman is a DC Comics amerikai képregénymogul teremtményei, akik pályafutásuk során közös kalandokat is átéltek már.
– Roxieval, akinek Angela a művészsuli másodévén törte össze a szívét, a 4. évadban, a The Skull in the Sculpture című (4.08) epizódban fogunk találkozni, és még 2 részben szerepel (4.09, 4.16).
– Vajon kiderül valaha, mi Angela valódi neve?
– Ha parti van, akkor zene is kell: Still Alright (by Adam Merrin)
– Couples Counseling, az utolsó. Végre egyetértésben.
– Ráadás: a vonzerő a szemüvegben rejlik!