5.22 The Beginning in the End – a kezdet vagy a vég?
2010. május 20., csütörtök
Itt a vége. Vajon mennyire lesz cliffhanger a mai epizód? Vagyis magyarul: mennyire maradnak függőben a dolgok az évad végén? Idegeskedhetünk egész nyáron? Remélem kapunk cserébe valami kis szuvenírt. ;-) Nekem sajnos most pont úgy alakultak az események az életemben, hogy pénteken totál nem lesz időm arra, hogy töltögessek és megnézzem az utolsó részt, pedig már nagyon kíváncsi vagyok rá. Sajna a Global keresztbe tett nekem ezzel a csütörtöki vetítéssel... Na mindegy. Ezért e korai bejegyzés, és hogy ti attól még beszélgethessetek a reakcióitokról. Ki is kapcsolom ideiglenesen a moderálást, úgyhogy semmi rosszalkodás és nyomdafestéket nem tűrő kifejezés! Kívánom, hogy mindenkinek felemelő élmény legyen az évad vége, és reménytelien várjátok majd a következőt!
Bejegyzések
15 megjegyzés:
engem felkavart ez a rész
1. szomorú volt ahogy az egészet átitatta a búcsú érzése, én azért végig reménykedtem hogy valami történik majd és nem válnak el
2. az ügyre nem is igazán tudtam figyelni emiatt
3. nagyon megörültem, mikor megláttam hogy a zárójelenet a repülőtéren lesz, ez volt az amire én nagyon számítottam (így legyen ötösöm a lottón) csak valami nagy, érzelmes, ütős, hatásos, emlékezetes végkifejletet reméltem
4. a búcsúzkodás(ok) alatt szinte sírtam (utálok búcsúzkodni még nézni is)
5. nagyon hatásos volt Booth feltűnése katonaruhában, és az ahogy alig akartak elszakadni egymástól, majdnem sikítottam amikor visszafordultak, aztán könnyes szemmel halvány szomorkás mosollyal nyugtáztam, hogy hogy jó volt de.... jöhet a következő rész, akár most azonnal :)
Úgy ahogy volt, szomorú volt. De szépen szomorú.
1. Nem elég, hogy Brennan elfáradt és menekülni vágyik, Booth-t is behívják (ami azért elég meglepő és hihetetlen, sőt talán erőltetett is nekem). Mintha a készítők jó időre a végleges szakítás mellett döntöttek volna BB-ék felől.
2. Megint remekül eltalálták az elhúzásokat és hagyták elringatni a nézőt, hogy reménykedhessen.
3. El tudom képzelni, hogy az új évadban Booth és Bones is teljesen kiegyensúlyozottan, egymást távolabbról nézve jelenik majd meg, és ismét sok idő és munka telik el, mire a szerelmi vonal felerősödik köztük (tvguide) Sajnos...
4. A Daisy-Sweets féle kapcsolat fordulata előre látható/várható volt. Az mondjuk vicces, hogy pont Daisy-vel megy Brennan Indonéziába. :)
5. Ha minden jól megy Angela és Hodgins házassága okoz nekünk még némi megdöbbentő mozzanatot és vidámságot.
6. Magára az esetre most tényleg nehéz volt koncentrálni, majd a sokadjára megnézés után, lehet véleményem róla.
7. Amit várnék, az a humor a továbbiakra is nézve. Mostanában akkora lelkiéletet élt mindegyik szereplő, hogy kicsit meginogtak az arányok - a komolyság javára.
Akár most azonnal is jöhetne a 06.01. :)
Igazatok van. Tényleg nem lehetett az ügyre figyelni. De ez általában így van, ha a magánéleti szálak erősebbek, akkor az ügy gyenge.
1. Nagyon sajnáltam Sweets-t. Mikor ráeszmél, hogy alapvetően Bones-lighttal jár együtt, úgy megölelgettem volna.
2. Angela meg sem próbálta visszatartani Brennant, talán mert érezte, hogy szüksége van a puszta antropológiára és a távolságra. Ez annyira igazi volt...
3. Parkernek nagyon örültem. Ő segített meghozni a döntést Boothnak? Olyan aranyos, hogy azt már nem gondolta végig, hogy az apja arra képezné ki az embereket, hogy ők is öljenek...
4. Hodgins és Angela apja jelenetek óriásiak voltak. "Törj be a kedvemért,egy vad motorosbandához és lopj vissza egy autót, mert attól épülnek a családi kapcsolatok." Annyira jó, hogy Sweets is besegített neki. (A betörős jelenettől ráadásul élőben néztem a neten a részt, szóval hihetetlen volt) "Survive and tell the story of my love"
Annyira jó volt látni, mennyit tanult Brennan Boothtól az elmúlt évek során. Szinte már emberi. A livejournalon az epizódot percről percre követő posztban sokan csalódottak voltak és Hansonnak nagyon vigyáznia kell magára az elkövetkező napokban. Én erre készültem, már nem várok semmit a B/B száltól, mert a mellékszálak érdekesek és jól kitaláltak.
Minden változik. Talán szükség is van erre a változásra, időugrásra... 1 rövid év. Angela és Hodgins Párizsban, Booth Afganisztánban, Brennan Indonéziában. Cammel mi lesz? és Sweets-cel? ők itt maradnak egymásnak? Az az érzésem, hogy egy év múlva, ha más szempontból újragondolják a kapcsolatukat, akkor elölről kezdik ezt az 5éves táncot és nem kap a néző semmi lényegit a 6. évadban sem... De ha jövőre nem lesz mini Hodgela (vagy legalább esély a gyerekre), akkor kicsit morcos leszek!
szerintem lesz bébi Hodgela ez így nagyon is logikus lenne :)) főleg hogy HH kikotyogta, hogy nem biztos hogy egyedül jönnek vissza - remélem nem a két főhősre gondolt
nekünk fel sem fog tűnni az a +1 év ami eltelik mert ehet úgy folytatni hogy azt mondják lejárt az az egy év - soha nem említettek dátumokat az epizódokban, ha jól emlékszem, tehát időben nem gond egy kis ugrás (előre)
ezért azt sem fogjuk látni hogy mit csinálnak az otthon maradt szereplők ezalatt az idő alatt, esetleg utalásokat fogunk kapni utólag Camtől Sweetstől hogy mi történt amíg nem voltak ott, gyakornokok jöttek mentek, egy két érdekes személy, érdekes ügy, ezekből talán lehet egy-egy részt is kialakítani, sőt egy-két epizód erejéig el tudok képzelni "online" nyomozást is amire már nem egyszer volt példa, mondjuk a hatodik évad kezdődhet így is
na itt már nagyon átmentem spekulációba ami nem is ehhez a részhez kapcsolódik, sorry
ami nekem még nagyon tetszett az Bones arckifejezése volt mikor megtudta, hogy Daisy megy Indonéziába - Emily megérdemelne akármilyen díjat legalább az arcmimikájáért ha létezne ilyen, illetve amikor a parkban ülve arra kérte Booth-t hogy nézzen a szemébe és úgy mondja, hogy menj-csak-nyugodtan-megleszek-én-legfeljebb-elsorvadok. komolyan az volt az érzésem ezzel azt várja, hogy mást mondjon, azt amit igazából gondol
Én is kicsit attól félek, hogy elölről kezdenek mindent, mert Brennan hiába tanult rengeteget az életről Booth mellett (mindketten tanultak), egy év összezárva egy csapat antropológussal nem biztos, hogy jót tesz a lelki fejlődésének... és félő, Booth imádnivaló, de a való életben igencsak veszélyes naivitása is felerősödik Afganisztánban... és bumm, we're back to score one. Na ezt nem nagyon szeretném... azt szeretném látni, hogy ez alatt az egy év alatt rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, összeházasodnak, Brennan gyerekeket szül, és boldogan élnek amíg... najó, ezt azért mégsem:D de egy csók még beleférne:)
Szerintem is nagyon-nagyon szomorú rész volt, legjobban szerintem Cam-et és Sweets-t sajnáltam, nekik gyakorlatilag nem maradt semmijük... Meg ahogy az is annyira szívszorító volt, hogy mégiscsak megyegyeztek abban, hogy minden változik, aztán a reptéren mégis reménykedtek, hogy mégsem...
A címmel egyébként nem vagyok kibékülve, messze nem volt annyi kapcsolat az előző évad fináléjával, mint vártam. Egyedül ugye az óra, de hogy az is minek...?:S
Az órát én sem értettem :( Volt még Hodgins-nak egy beszólása, amikor meglátta Angela apját a halott fickó házában, hogy ő nem sikított, csak felkiáltott... Zack ugyanezt mondta a 4. évadzáróban :)
Szerintem ez az egy év jót fog tenni nekik, főleg Bones fogja jobban értékelni, hogy mit is jelent neki Booth jelenléte. Mi jobb helyzetben vagyunk, mert kb. 4 hónap múlva úgyis találkozunk velük :) Ezt a kis időt meg kibírjuk valahogy. Találgatások, HH szidalmazása, stb. :)
Amúgy meg az informatika virágkorát éljük, msn, skype, tudják tartani majd a kapcsolatot, ha nagyon akarják. Szerintem fogják is. Tessék, már el is kezdtem találgatni :) Én személy szerint nem hiszem, hogy ha egy évet külön töltenek, akkor mindent elölről kell kezdeniük. Ezzel nem nullázzák le a kapcsolatukat. Persze teljesen ugyanott sem tudják majd folytatni, ez világos.
Szomorú rész volt, de összességében nem rossz, mert tényleg ráfér már a sorozatra, hogy egy kicsit felrázzák. Mi sem szeretnénk, ha a kedvenc sorozatunk a végén unalomba fulladna, nem? Akármennyire is elégedetlenek vagyunk most, lássuk be, kell ez a kis változás, hogy a sorozat "életképes" maradjon. Kíváncsian várom, hogyan folytatódik szeptemberben :)
Azért nekem az az ölelés úgy hiányzott a végéről :(
Ami még tetszett ebben a részben: a végén nagyon eltalálták a zenét, figyeltétek? Annyira illett a jelenethez...
És Booth nem kapott kimenőt, ki kellett szöknie, hogy elbúcsúzhasson Brennantől. Ezzel lehet hogy büntit kockáztatott :)
Aha, ez is olyan hősies volt Booth-tól, hogy kiszökött:) Tessék, például öleléssel is elbúcsúzhattak volna, abban nagyon jók...
Szerintetek Brennan mióta tudta, hogy ő az elsőszámú jelölt az ásatás vezetésére? Az előző részben már biztosan...
Na, utolértem magam. Ma pocsék hangulatban voltam, így most nem kommentelnék túl lelkesen, mert abból jó nem származna. Szomorú voltam, és most még szomorúbb vagyok. Nem mintha nem erre számítottam volna. Nekem csupán az jutott eszembe, amikor Booth megtorpant mielőtt elment volna a reptérről, hogy vajon nem az futott-e át az agyán, hogy talán most látják Brennannel utoljára egymást (és romantikus énem azt kiabálta: menj vissza, csókold meg, ki tudja!)...
Muszáj lesz újranéznem az ötödik évadot egyhuzamban most már, hogy értékelhessem amit az idén láttunk. Sok bennem az elégedetlenség, de mindig könnyebb számomra meglátni az értékeket, ha a nagyobb összefüggéseket is fel tudom fedezni. Úgyhogy egyelőre befogom a számat, talán holnap kipihentebben jobban fogom fel az egészet. Kell a változás szerintem is, de nekem túl nehéz volt így elsőre ez a finálé. :(
Nyugi, én is eléggé felhúztam magam a finálén, nem is küldtem el az első kommentet amit megírtam utána:) elég sokat kellett cenzúráznom mire sikerült "közönség-baráttá" tenni:P Nem volt ez rossz rész, csak nem erre számítottam(/tunk?)... valószínűleg igazad van és talán az egész évadot egybe nézve könnyebben emészthető/érthető lesz majd. Egy évadzárót amúgy is szerintem igazán értékelni csak a következő rész után lehet majd.
Úristen, ez nagyon szomorú és szép volt egyszerre!
Most először sikerült elérniük az alkotóknak, hogy könnyekre fakadjak..:-(
Azok a pillantások és az egymás felé tett lépések, kézszorítás, felért ezer öleléssel és csókkal is. Sokkal többet mondtak, mindent elmondtak. Ölelgették már egymást eleget, a kézszorítás itt most többet mondott.
Brennan egyértelműen a saját érzéseitől menekül, azok elől pedig akár meddig futhat, semmi értelme.
Egy év nem elég arra, hogy feledje, vagy kitörölje Booth iránti érzéseit, legfeljebb a gondolatait rendezheti valamennyire.
Nekem tetszett a befejezés, bár egy közösen eltöltött éjszaka simán belefért még volna.
Csak el ne rontsák a folytatással. Most nagyon vékony jégen táncolnak Hansonék.
Az ügyről akartam még mondani: bár nem volt túl prominens a magánéleti szálak mellett, nekem azért feltűnt az utalás benne. Egy fickó, aki eltemetkezik a halott dolgok között, és a nő, aki szereti, megpróbálja megmutatni a napfényt, egy boldog közös életet... és ezzel pont az ellenkező reakciót váltja ki. Na most cseréljük fel a nőt a férfivel... Most már értitek, gondolom. Booth nem véletlenül nézett (ó, hanyadjára már az idén) Brennanre, amikor erről volt szó.
Én nagyon remélem, hogy nem rontják el a jövő évadot, és David nyilatkozatából legalább annyi igaz lesz, hogy amikor újra visszatérnek, közelebb kerülnek egymáshoz. Nekem nem hiányzik, hogy az 1 év alatt bebizonyítsák, hogy tovább tudtak lépni egy harmadik felé. Azt rühellném. Legjobban pedig azt utálnám, ha kettejük kapcsolata lenullázódna, vagyis kihűlne. Szerintem a "maradunk jó barátok" megoldás hazavágná nagy részét annak, ami miatt ez a sorozat jó. Én reménykedem benne, hogy Hart fejében a sorozat végén ketten egy pár lesznek (a szó igazi értelmében, nem csak partnerek), és az addig vezető út izgalmas lesz, nem pedig unalmas és közhelyes.
Persze jobban örülnék, ha nem csak a sorozat végén lennének egy pár... :))
Most, hogy aludtam rá egyet, már nem látom annyira komoran az epizód végét. Először rosszul esett, hogy még egy ölelést sem kaptunk a végén (pedig Brennan még Camet is megölelte...)
Aztán mazochista módon újra meg újra megnéztem az utolsó perceket és rájöttem, a készítők sokkal többet akartak jelezni ezzel a kézszorítással. A tekintetük illetve az a pár szó többet mondott egy ölelésnél (na és az aláfestő zene!!). Mindketten a másikat féltették jobban, hogy egy év múlva nem tér vissza :)
Remélem David nem ver át minket (megint!) és ez az elválás tényleg kell ahhoz, hogy egy év múlva közelebb kerüljenek egymáshoz.
Sziasztok!
Nem volt annyira rossz ez a rész, és nem is szomorkodnék annyira, ha tudnám, hogy a jövő héten megkapom a heti Bones adagomat...
Ha állítólag annyira tudatosan építik fel a részeket, akkor én hiszek a jósnőnek, hogy "a végén majd minden összejön" -de jó lenne tényleg, ha nem az utolsó rész utolsó percében történne meg...
Vic
Megjegyzés küldése