The Secret in the Soil (A föld titka) 3.04

Vannak epizódok, aminek a címe hallatán nem ugrik be semmi, és amikor fel is rémlik a sztori, maximum egy halovány 'aha'-élmény tör rám. Így éreztem a Secret in the Soil kapcsán is. Aztán megnéztem újra (ki tudja hanyadjára már), és jött a felismerés: méltatlanul kezeltem ilyen mostohán ezt a nagyon is jól összerakott részt. Íme egy hétköznapi történet nem is annyira hétköznapi köntösbe bújtatva, egy tragikus eset komikus nyomozással, árulkodó megjegyzések tömege és egy jó kis dózis érzelmekből.

Először is köszönet dr. Lance Sweetsnek (illetve megalkotóinak), hogy láthatjuk kedvenceinket, amint egy pszichoterapeuta kezelésbe veszi őket, és így hozzásegít minket ahhoz, hogy jobban belelássunk a fejükbe (vagy inkább a szívükbe). A bónusz az, hogy Sweetset ennek ellenére nem kell komolyan venni – egy 22 éves srácot, aki folyton elszólja magát (dude), még ha idejekorán szerezte is meg a maga doktoriját, nem csak Booth nem vesz emberszámba, de mint látni fogjuk: senki sem. Pedig nagyon is profi a szakmájában (máskülönben be sem kerülhetne a legjobbak csapatába), és igenis mindig rátapint a lényegre – mégsem írói szócső a hagyományos értelemben, nem rág semmit a szánkba – inkább katalizátorként működik: felszínre hozza azokat az érzéseket, amikre mi kíváncsiak vagyunk. Hát hajrá Sweets!

De mielőtt beleszaladnék a pszichologizálásba, időzzünk csak el az aktuális ügyön. Ami ezúttal egy 53 fokos hullával kezdődik, ami "régen nem normális" (mint ahogy a legtöbb Bones-hulla sem az). Mitől ilyen forró ez a test? Nem a vágytól, noha az áldozatról kiderül, hogy igazi Casanova volt (és olyan helyen találtak rá, ahova a tinik "paráználkodni" járnak). Első tipp: megfőzték (de minek, ha nem falatoztak belőle, töpreng Hodgins). Második tipp: megfüstölték (nem kolbászt akartak belőle csinálni, csak az éppen képbe kerülő haragosa dohányt füstöl a pajtájában). Nyerő tipp: bedobták a komposztálóba (ahol bomlasztóan meleg a hangulat).

Szóval az áldozat egy bizonyos Frank Curtis, egy bioélelmiszeres áruházlánc tulajdonosa, aki nem annyira a környezetbarát életmód elkötelezett híve volt (Booth szerint inkább a barátságos környezeté), hanem sokkal inkább egy "organikus kapitalista", aki erőszakos térítőmunkát végzett a környék gazdáinak körében. Ráadásul nem bírt magával, minden nőnek tette a szépet, és csalta az asszonyt. Van tehát bőven indíték, hogy 'melegre' tegyék, gyanúsított is akad szép számmal.

Haladjunk csak a nyomok mentén: a biopasas gatyája rovarirtóval van borítva (ironikus, de leginkább azért, mert miután bosszúból lespriccelték vele, nem az volt az első gondolata, hogy hazamegy átöltözni – persze fontosabb volt, hogy előbb kinyírassa magát). Még jó, hogy a legutolsó szomszéd, akivel összeveszett, és aki bejelentetten permetezett a gyilkosság napján, ezt annyira nem is tagadja, kutakodjunk hát az ő háza táján. Még mielőtt ez bekövetkezne, Cam és Angela gomblenyomatot találnak az áldozat bőrén, de nem a saját ruhájáról, ergo kell lennie még egy hullának, akivel Frank sülve-főve(?) együtt bomlott. Hardingék farmján viszont az FBI-os helyszínelők csak limonádéval lesznek gazdagabbak, amit a pletykás jóasszony férjét inkrimináló megjegyzésekkel körítve kínálgat.

A zsákutcából Hodgins legújabb szívszerelme, egy a Carpophilus nitidulidae nemzetséghez tartozó ízeltlábú vezeti ki a csapatot: mivel ananászon élősködik, ez leszűkíti az előfordulási helyét. Az egzotikus gyümölcsöt és biciklivel áramot termelő biogazda üvegházában hulla ugyan nem fér el, csak egy kis biohumor: Booth és Brennan között még egy kis 'te eregettél – nem én, te' típusú csevej is simán elmegy. Az ujjal mutogatás ez esetben nem haszontalan, a szag forrása ugyanis sem tudós, sem ügynök, csak a közeli komposztálóüzem. Egy rejtélyes bogárnál már csak ez lehet szebb meglepetés Hodgins számára, aki ebben az epizódban tökéletesen hozza excentrikus formáját.

Hodgins: Helló, egzotikus hercegnőm.
Cam: Milyen bájosan nem helyénvaló üdvözlés, dr. Hodgins.
Zack: Szerintem egy bogárhoz beszél.
Cam: Nos, most kicsit... mellőzöttnek érzem magam.
Hodgins: Úgy fest, a fénybogarak családjából származik. Honnan jöttél, te gyönyörű teremtmény? Vannak barátaid?
Cam: Öregem, elolvadt akár a fagylalt egy forró nyári napon. (Kivételesen jobb szinkron: Elalélt, mint hóember a kánikulában.)

Hodgins: Hé, srácok egy nagy komposzthalmot fogtok átvizsgálni?
Booth: Az gáz, hogy ennyire izgatottnak hangzik.

Cam: Most beszéltem Hodginsszal. Térdig van a komposztban.
Zack: Biztos boldog.
Cam: Boldog, akár egy malac a... amiben a malacok lenni szeretnek.
Zack: Disznóólban?
Cam: Azt mondtad, mutatni akarsz valamit?

Míg Booth az orrát fintorgatja, Brennan és Hodgins kiássák a második tetemet a bűzös kupacból, ami – Frank Curtistől nem meglepően – egy fiatal nőé. Mivel Brennan folyton egyik helyszínről a másikra rohangál Boothszal, Zackre marad a csontok olvasása, amit több-kevesebb sikerrel végez, így ezen a héten nem neki jár a labor királya cím.

Zack: Általában meg tudom határozni a fegyvert. Ez egy nagyon frusztráló gyilkos.
Angela: Biztos vagyok benne, hogy bocsánatot fog kérni, mikor elkapjuk.

Brennannek ezúttal Frank privát lakására kell elkísérnie Bootht, amiről a helyszínen kiderül, hogy a kettes számú áldozat számára volt fenntartva. Itt aztán több nyom is van egyszerre: fotó Frankről és a nőről, egy bambuszkeretes napszemüveg és a nő halálát okozó dohányzóasztal.

Az azonosítás után mindjárt az is kiderül, hogy a lakót, Emma Billingset, aki Franklin üzletében dolgozott, egy őrült hippi, Noel Liftin üldözte a szerelmével, akit Booth mindjárt be is gyűjt a szemközti motelből, ahonnan Emmát kukkolta. Azért Zack is produkál értékelhető infót, ami alapján nyilvánvalóvá válik, hogy Emma nem Frank szeretője, hanem a lánya volt. Noel meg annak ellenére, hogy totál nem százas, és folyton el van szállva, személyleírást ad Angelának, hogy kit látott Emma lakásán.

A srác, aki Emmánál járt, és a napszemüveget Franktől kapta, nem más, mint Frank másik lányának, Katnek az exfiúja, aki a komposztálótelepen dolgozik – helyére kerül hát az utolsó pár puzzledarabka is: a gyilkos fegyver egy vasvilla képében, meg a biodízel, ami az áldozatok ruháján volt, és amivel Charlie kocsija működött. De mielőtt még Charliefiú bármit is motyoghatna mentségére, befut Cam utolsó híre: akivel Emma dulakodott, mielőtt végzetesen nekiesett a dohányzóasztal sarkának, a féltestvére volt.

És itt jön az a pár perc, ami elvileg nem ér váratlanul minket (hiszen mi már mindenre rájöttünk), gyakorlatilag mégis hazavág. Miért? Mert láthatjuk, hogy Kat csapdába esett, hiszen ő nem akarta megölni az apja szeretőjét, csak szembe akart nézni vele, s még az újraélesztési kísérlete is hiábavaló volt. Charlie meg csak segíteni akart a barátjának, hogy eltüntessék a holttestet, erre Frank dühének céltáblájává vált, így akaratlanul is (önvédelemből?) leszúrta őt. Mindezt azért, mert Kat sajnálta az édesanyját (aki viszont megbocsátotta férje kicsapongásait). Ez már önmagában is bőven elég lenne, de még nincs vége: Katnek azt is meg kell tudnia, hogy még ennél is értelmetlenebb volt az egész, mert nem az apja szeretőjéét, hanem a saját féltestvére halálát okozta. Van, aki erre azt mondaná: ciki, szerintem viszont tragikus. Legfőként azért, amit látunk. Ilyen pillanatokban mutatkozik meg igazán, hogy a Bonesban nem csak a sztori vagy a szöveg, de a színészi játék is prémium minőségű, és ez nem csupán Emily Deschanel hihetetlenül érzékeny arcjátékában, de az epizodisták (Kat megformálója Erin Chambers) hiteles alakításában is meglátszik.

Szeretem, hogy Booth és Brennan nem ünnepelnek ilyenkor (bizonyos értelemben sosem), mert ahogy Booth fogalmaz: "néha, ha győzöl, az valaki más fájdalmával jár, és tönkretesz egy életet". Ezt is Sweets mondatja ki vele, aki a számára egyszerűen idegesítően kölyökszagú (magyar szinkronban nekem is az).

Booth: Úgy értem, a legrosszabb dolog, ami valószínűleg történt vele, az volt, hogy vesztett a Mortal Combatban.

Az epizód elejétől a végéig eljutottunk attól, hogy az FBI új partnert akar Brennan mellé rendelni Booth helyett (mivel letartóztatta az apját, és tanúskodnia kell majd ellene a tárgyaláson – fog is, a 13. részben!), odáig, hogy Sweets belátja, erre nincs szükség, ugyanakkor érdekes felfedeznivalókat rejt a páros kapcsolata (igen, mi már rég tudjuk, hogy mély érzelmi kötelék van köztük és hogy kiegészítik egymást – és persze, hogy Boothnak félre kellett értenie egy ilyen megállapítást, mert így nem kell normálisan lereagálni az igazságot). Mindezt néhány "szakszerűtlen megfigyelés és felületes, standardizált kérdőív" alapján. De ahogy említettem, a lényeg, hogy mi is ott ülünk a dívánnyal (karosszékekkel) szemben, és Sweetsszel együtt figyelhetjük a beszédes reakciókat.

Sweets: Mindig ennyire védelmezi őt, dr. Brennan?
Brennan: Társak vagyunk. Az életünk azon múlik, hogy védjük egymást.
Sweets: És ön ugyanígy érez, Booth ügynök?
Booth: Sweets, csak remélni tudom, hogy egy nap megtudja, mit jelent az igazi partneri kapcsolat.

Booth: Csak társak vagyunk.
Sweets: És miből gondolja, hogy én másra gondoltam volna?
Booth: Mert maga 12 éves.
Bones: Ne magyarázzon bele semmit abba, amit Booth mondott. Mi profik vagyunk. Van egy vonal, aminek nem is kell ott lennie.
Booth: Egyáltalán nem, mármint, ha... ha többé nem lennének gyilkosságok, tudja, valószínűleg nem is találkoznék vele.
Bones: Ez nagyon igaz.
Booth: Talán kávéznánk.
Bones: Valószínűleg nem.
Booth: Tessék?
Bones: Mi?
Booth: Még egy kávét sem innál meg velem?
Bones: Nos, a te forgatókönyved szerint nem is ismernénk egymást, mert nem lennének gyilkosságok.
Booth: Én azt mondtam, nem lenne több gyilkosság.
Bones: Ó rendben, akkor kávézhatnánk. Akkor ez világos? Úgy értem, akkor kávéznánk, és ebből áll a kapcsolatunk. Kávéból.
Booth: Ja. Akkor lépjünk tovább.

További idézetek:
Lyndon: A végítélethez vezető út eldobható tárolóedényekkel van kikövezve, barátom.

Booth: Hé, az dr. Sweets tesztje?
Brennan: Igen.
Booth: Mit válaszoltál a hetesre? Mert én azt, hogy naponta 12–15 alkalommal, és most hogy belegondolok, szerintem totál félreértettem a kérdést.
Brennan: Nem szabad megbeszélnünk a válaszainkat.

Angela: Szegényke. Mindenkit hiányolnia kellene valakinek.
Hodgins: Te egy igazi angyal vagy. (meg akarja csókolni Angelát)
Cam: Szerzek egy vödör hideg vizet, esküszöm.

Brennan: Már megint azt akarod, hogy a zsigereidre alapozzuk, amit teszünk?
Booth: Igen. Neked ott vannak a csilli-villi masináid, nekem meg a zsigereim.
Angela: Mindig ez megy, ha együtt vagytok?
Brennan: Igen. Booth: Nem.
Angela: Ez tök izgi.

Háttér:
– A főtt hulla láttán Hodgins arra céloz, hogy esetleg a kannibál sorozatgyilkos újabb áldozatáról lehet szó, és célzást tesz egy német ügyre – ami valóban megtörtént. Egy Armin Meiwes nevű alak online chatszobákban adott fel hirdetést, amelyben legyilkolásra keresett áldozatokat. 2001 márciusában válaszolt is egy férfi, akit megölt, majd elfogyasztott. Meiwes azóta életfogytig tartó büntetését tölti egy fegyházban.
– Booth eddig az epizódig még sosem viselt kesztyűt a helyszínelés során.
– Bizarr módon tetszett Noel Liftin figurája (Emma zaklatójáé)? Akkor jó hír, hogy a 'The Man in the Outhouse'-ban (4.03) újra feltűnik, mert Boothnak pont rá lesz szüksége!
– Mazsolázgatás a Couples Counseling előtt.
– És végre egy újabb nóta, amit érdemes meghallgatni: You by Fisher