Soccer Mom in the Mini-van (Robbanékony múlt) 3.02

Csak hogy tudjuk, a "soccer mom in the minivan" nem más, mint egy amerikai ikon: olyan középosztálybeli anyukát jelent, aki a családjának él, és akinek a legfőbb dolga, hogy a gyerekeit szállítsa edzésekre a család kisbuszával. Mit kezdjünk egy ilyen ideállal? Például robbantsuk fel, miközben Lou Reed a következő sorokat dalolja nekünk: "Just a perfect day, You made me forget myself. I thought I was someone else, Someone good." (Csak egy tökéletes nap. Elfeledtetted velem, hogy ki vagyok. Azt hittem valaki más, valaki jó.)

Így kell a néző arcába vágni a sztorit dióhéjban. A kedves, szomorú anyuka, aki a film elején ábrándozva figyeli a focizó lányokat, majd az autóját elindítva a levegőbe röpül, nem az, akinek látszik. Nem a Mr. Nasht elhagyni készülő Mrs. Nash. Dehogy. Sokkal inkább egy néhai radikális csoport tagja, valójában a legendás June Harris, akit rendőrgyilkosságért köröznek már 30 éve. Ha nagyon tudományos akarnék lenni, úgy is fogalmazhatnék, hogy (antropológiai értelemben) ez a rész a törvényenkívüliek társadalomba való integrálódásának kísérletéről szól (bár ez inkább a szociológia területe lenne). De nem vagyok Brennan...

Szóval az áldozatunk igazából csak jobbá akarta tenni a világot, de miközben a céljait követte, bűnözővé vált. Álnéven, új életet kezdve férjhez ment, gyermeket szült, és élte az amerikai háziasszonyok "ideális" életét, amíg jobbik énje felül nem kerekedett, és úgy döntött, feladja magát. Nem lehetett könnyű, hiszen a vádalku is 9 év börtönnel kecsegtetett. Miért is megyek mindjárt az elején ebbe bele? Természetesen azért, hogy lássuk a párhuzamot. Az ügy ugyanis ürügy, hogy a mi Temperance-ünk közelebb kerülhessen a maga Robin Hoodjához: az apjához.

Nem mintha a lehetőség feldobná Brennant. Ezt mindjárt le lehet venni abból, ahogy a helyszínen Boothszal viselkedik: szemére hányja, hogy ahhoz képest, hogy örömmel tartóztatta le az apját, most annyira érdekli a kapcsolatuk (hiszen Booth kérés nélkül elintézette, hogy külön szobában látogathassa az apját a börtönben), és helyette inkább az FBI-os helyszínelővel tárgyal. Nyilván nem arról van szó, hogy Brennan mégiscsak neheztelne Boothra, amiért lecsukatta az öreget – hacsak azért nem, mert így kénytelen lesz Maxszel és a vele kapcsolatos érzéseivel szembesülni. Mindenesetre ha már ilyen kényelmetlen helyzetbe hozta, cserébe kicsit megleckézteti Bootht: amikor az magával vinné Nasht kikérdezni, neki pont látogatóba kell mennie Maxhez, máskor meg azért nem csatlakozik Boothhoz, mert zoknit kell vennie az apjának. Nesze neked Seeley, kellett annyira rátukmálni az apjára?

Márpedig Brennan nem úszhatja meg, hogy szembenézzen a múltjával, ahogy Amy Nash sem. Első ránézésre pedig nem túl vidám a látvány: adott egy gyilkos apa/anya, akire ítélet vár. Segít ezen az, hogy az illető tulajdonképpen csak amolyan szabadlelkű lázadó volt, aki nem tudott beilleszkedni a rendszerbe? Aligha. Max nemigen tudna olyan körítést feltálalni, amivel a tényt, hogy bűnöző, emészthetővé tenné Temperance számára. Okosabb lévén, nem is próbálkozik ezzel. Inkább apaként mutatkozik be, még ha nem is a legideálisabbként, és igyekszik rég elfeledett emlékeket ébreszteni a lányában. Mert így élesztheti fel azokat az érzéseket, amik segíthetnek a köztük lévő falakat lerombolni – vagy legalábbis téglánként lebontani.

Azért Max önmagában erre nem lenne képes. Kell hozzá Amy Nash/June Harris története, az anyáé, aki a lányát arra nevelte, hogy tegyen meg mindent, hogy változtasson a világon, és aki épp a lánya miatt adja fel magát. (Persze Max és Amy esete nagyon is különbözik egymástól, hiszen az utóbbi valójában ártatlan volt az ellene felhozott gyilkossági vádban, mégis felelősnek érezte magát, míg Max elkövette a gyilkosságot, és nem is bánta meg tettét, mert ezzel a családját védte. De Brennan apjának jelleméről majd a 'The Verdict in the Story' elemzésekor lesz időnk elmélkedni.) Booth ráhatása is nélkülözhetetlen, célzásokkal, szívességekkel, meg az állandó nyaggatásával lökdösi Temperance-t a helyes irányba, hogy megbékélhessen az öregével.

Amy Nash a maga nagy tanulságát a lányának írja meg, de nem véletlenül Brennan szájából hangzanak el ezek a szavak: "Ha megtanultam valamit, az az, hogy soha nem hagyhatjuk, hogy a káosz és igazságtalanság olyannyira elvakítson, hogy a dühtől mi is a probléma részévé váljunk. A megértés, a könyörület, a jóság és a szeretet az egyedüli igaz forradalmi eszmények. Ha eláruljuk ezeket, azzá válunk, amit megvetettünk, és elveszítjük emberségünket."

Kicsit mélyenszántóak lettünk, pedig nem ilyen nehezen emészthető ez a sztori, és mielőtt még igazán meghatódnánk, mindig megmosolyogtat valamilyen közjáték. Ott van mindjárt a bombaszakértők bombázója, akinek a dekoltázsára Hodgins rajzfilmfigurákra emlékeztető kigúvadt szemekkel és dadogással reagál. Nem arról van szó, hogy Hodgins már nem akarna nősülni, csak hát ő ugyanaz a Hodgins, aki a preangelai korban még intenzíven hajkurászta a nőket. Angela meg Angela, aki nem orrol meg Hodgins fizikai reakcióira, de azért megjelöli a territóriumát.

Angela: Ő Dr. Jack Hodgins. Angela Montenegro. Az enyém az arcrekonstrukció. És ő.

A vicces az, hogy Jacket a tudományos papás-mamásból a légszűrő elvesztésének veszélye ébreszti csak fel – a bogaras fickó tehát inkább bogaras, mint fickós. Zackről viszont már jó ideje elfelejtettük, hogy férfiból van, csak halványan emlékeztet a Frost ügynökhöz intézett beszólása a 'The Man in the Bear'-beli vetélkedésre a szexi csomagkihordó lány kegyeiért. Az ő szerepe továbbra is az éles meglátásokban és a kísérleti alanyéban merül ki, no meg a Cammel való szópárbajokban.

Zack: Be tudta kötözni magát és még képes volt ambulánsan mozogni.
Cam: Tudod, mondhattad volna helyette azt, hogy "tudott járkálni". Nem rúgtalak volna ki.

Aztán ott van a nagy veterán Reilly, akit Booth mentorként tisztel – nemúgy Brennan, aki kerek perec a szemébe mondja, hogy fenyegetve érzi magát, mert a tanítványa túlszárnyalta. Reilly is őszintén közli Temperance-szel, hogy mit tenne vele, ha történetesen nem nő lenne.

Persze a legjobb jelenet a záró (ahogy legtöbbször, ez a hab a tortán). Booth részegen legalább olyan aranyos, mint begyógyszerezve. Ha rajta múlott volna, Amerika még mindig angol gyarmat lenne. Brennan pedig onnan vezeti le, hogy az apja szereti, hogy sikerült kinyírnia kártyajátékban. Bones-logika.

A legjobb idézetek:
Brennan: Én nem kértem különleges elbánást, Booth.
Booth: Azért, mert nem is kell, mert te különleges vagy!

Caroline: (Miután engedély nélkül felviharzott a laboros emelvényre) Booth lelőhet később.

Caroline: (Boothnak, mert Brennan ismét nem tart vele) Hagyjad békén, chere. Az elválástól jobban vágyakozik a szív.

Reilly: Tudod, Booth, nagyon jónak kell lennie az ágyban, mert nem látok rá semmilyen más okot, hogy miért tartod őt itt.
Brennan: Az vagyok. Nagyon jó. De Boothnak erről a tényről nincs közvetlen tapasztalata.

Cam: Milyen közel járunk az áldozat azonosításához?
Angela: Nos, ez itt a koponya. Jó vagyok, de... nem ennyire.
Brennan: Talán hasznát veszed ezeknek. Egy darab nyelv, haj és agyvelő.
Angela: Okés. Ha bárki keresne, elmentem hányni, aztán végzek némi papírmunkát.

Brennan: Nem biztos, hogy kell nekem egy olyan apa, aki folyton a pontokat számolgatja.
Booth: Aha. Úgy hangzik, mintha te is ezt tennéd.
Brennan: (Úgy tűnik, ezt megfontolja.) Tudod mit? Igazad van... Semmi közöd hozzá.

Nüanszok:
– Ki ölte meg Neil Watkinst? Úgy tűnik, ez senkit sem érdekel, mert nemigen vesztegetik rá a szót, miután furfangosan bebizonyították, hogy nem lehetett sem öngyilkos, sem bombagyáros.
– Az még valahogy elmegy, hogy a férj 25 év házasság után szó nélkül kinyírja az asszonyt, mert fény derül piszkos múltjára, és mert azt hiszi, még meg is csalta az exével, na de hogy hogyan tudott pont olyan bombát összeeszkábálni, mint az ex (pláne, hogy még el is hangzik, hogy erről Neilen kívül csak az ügyben nyomozó tudott), az már nehezen nyelhető le.
– Brennan a férfi menopauzáról szóló elmefuttatásának köszönhetően megtudjuk, hogy Booth 35 éves (és felháborítja a feltételezés, hogy e témának bármi köze lehetne hozzá).
– Booth és Reilly az őrségváltásra isznak (szinkronban: nemzedékváltás) nem keveset az ügy lezárása után.
– Az áldozat autójának hátulján díszelgő matrica szerint 'Soccer Moms Kick Grass' (="A focis anyukák fűbe rúgnak", ami hajazás a 'kick ass', szó szerint fenékbe rúgnak, lenyomnak kifejezésre).
– És végül itt az epizódhoz tartozó Couples Counseling, amin Booth eléggé ki van akadva – mint kiderül, őt is gyötri egy kis apa-komplexus.