The X in the File (5.11) – elemzés

2010. január 23., szombat

"Fontos blogíró? Ha már oxymoronról beszélünk..."
Talán nem tűnik értelmes dolognak a közepén elkezdeni az 5. évados elemzéseket, főleg, hogy mielőtt befejeztem volna ezt, már meg is néztem a következő részt, és ez egy kicsit bekavart a 'The X in the File'-lal kapcsolatos érzéseimbe. Mentségemre szolgáljon, hogy már akkor elkezdtem írni ezt a kritikát, amikor a letöltő linkek még forrók voltak, de sok minden közbejött, így csak most értem rá megint foglalkozni vele. (És csak reménykedem, hogy a ránk következő 2 hónapos Bones-szünet alatt lesz időm bepótolni a korábbi részeket is...) Mindenesetre második-sokadik nézésre már nem vagyok annyira feldobva Bones és Booth legújabb sivatagi kiruccanásától, mint amennyire első alkalommal szórakoztam rajta. Azért megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy a rákövetkező rész mennyivel magasabb szinten áll a rangsorban.

Elsőként le kell szögeznem, hogy nem voltam X-akták rajongó, ezért nem fogok jajongani azon, hogy jó volt-e vagy éppen pocsék a párhuzam a másik sorozattal. Őszintén szólva, még a referenciák egy része sem jött át nekem első nekifutásra. Annyi bizonyos, hogy amit láttunk, az az alien-őrület igazi Bones-os verziója volt, erősen paródiába hajló szájízzel, és egy pillanatra sem vette komolyan a témát, még ha itt-ott minden szereplőt kicsit kirázott a hideg egy-egy mondat erejéig. A nézőt viszont még csak érintőleg sem lepte meg az a kísérteties, sötét érzés, ami az X-aktákra oly jellemző volt. Ahogy Brennannek, nekünk se állt égnek egy szál szőr sem a karunkon – hacsak más okból nem...

Hol is kezdjem? Mondjuk, az elején. Ufóőrült Marvin az éjszaka és a sivatag közepén egy zseblámpával a kezében, meg eggyel a fején idegenekre vadászik, miközben az asszonynak próbálja bemagyarázni, hogy Floridában vezet, vagyis dehogy, egy hotelben dolgozik éppen, ahol se toll, se jegyzettömb nincs. Ja. Természetesen belebotlik egybe (nem tollba, hanem ufónak látszó hullába), majd miután izgatottságában hazavágja a saját meséjét, frászt kap néhány narancsszínben villogó szempár láttán, és sikoltozva menekül. De most tényleg: ezek után mit vegyünk komolyan? Brennan a helyszínre érve nem hagy kétséget afelől, hogy nagyon is földi maradványokról van szó, még ha kissé bizarr is a külseje (engem speciel Brendan Fraser múmiájára emlékeztetett, főleg mikor életre kelt ;-). És a mellette heverő elhagyott mobil is egészen eviláginak tűnik.

Marvinnak nincs ki az összes kereke (ez már a nyitó jelenetből is kiderült, de rátesznek még egy lapáttal a későbbiekben is), de Booth nem ezért marasztalja, hanem mert biztos benne, hogy hazudik. Mint kiderül, ez így is van: Marv nem véletlenül túrázott a sivatagnak pont abban a szegletében, hanem mert a fura hulla ufó-mániájában társa, egyúttal szeretője, Nyúl Orsolya volt (Ursula Lapine), alias El Crazerita (szimplán az őrült nő), és ezen a helyen látták először azokat a bizonyos fényeket (két dilis egy pár). Marv elmélete szerint Ursulát elrabolták az idegenek, kísérleteztek vele, majd itt dobták ki a testét, "amilyen hideg, szívtelen tudósok". (Vajon Brennan magára vette ezt a megjegyzést? Kicsit úgy tűnt.).

Ursula holtteste nem ilyen eredetű, de egyéb meglepetéseket azért rejteget. Például azt, hogy Brennan is képes igazán nőies sikolyt kiadni magából (illetve hogy egyáltalán képes így megijedni egy mozgó hullától). Az MRI-s jelenet valószínűleg be is vonul majd a Bones-klasszikusok sorába, és ebben Bones sikoltása mellett Booth Han Solo stílusú "lefegyvereződésének" is legalább akkora lesz a szerepe.

Brennan: Ideértél a jó részre.
Booth: Milyen jó részre?
Brennan: MRI. Ez egy régebbi típus, de teljesen működőképes.
Booth: Oké, a jövőre nézve csak hogy tudd, nem ez a jó rész.
(...)
Booth: Tudod mit, én nem mondok semmit a sikolyról, ha te sem mondasz semmit a pisztolyról.
Brennan: Elfogadhatók a feltételek. Rendben.

A halott feltámadása persze csak addig tart, amíg az MRI be van kapcsolva, és teljesen tudományos okokból annak a 6 csapágygolyónak köszönhető, amit Brennan a koponyában talál. Mindenesetre ez legalább igazi nyom.

Hodgins: Talán azonosítani tudom a gyártót és hogy milyen céllal készültek, ami gondolom nem gyilkosság volt.

Hodginsnak amúgy is nagy örömet okoz a probléma megfejtése, hogy milyen fegyverből lőhették ki a csapágygolyókat, de erről kicsit később. A másik meglepetéshez szó szerint gyomorforgató módon jut hozzá Brennan, aki kénytelen Cam utasításait követve saját kezűleg boncolni.

Wendell: Dr. Brennan, amint a hússal boldogul...
Hodgins: ...mint a macska a vízzel.

Szóval El Crazerita gyomrában egy SD-kártya rejtőzik, amin fontos videofelvétel van: bizonyíték arról, hogy földönkívüliek landoltak bolygónkon. Vagyis inkább, hogy emberi lények illegális hulladéklerakással szennyezik a környezetüket. Na ez tényleg nem meglepő! Mint ahogy az sem, hogy az ezért felelős személy érinthetetlen, felelősségre nem vonható, mert fedezi a nagy multi és a sok pénz. De ez a Bones, úgyhogy gyilkosságért senki nem sétálhat el szabadon (többnyire legalábbis), úgyhogy nem is lehet más a gyilkos, mint... na gyerünk, ez könnyű... ki más, mint az X-aktás vendégszereplő, vagyis az ufóbüfé tulaja, aki egyszerűen pénzéhes volt, és be akart szállni a zsarolásba.

Hát igen, ez most nem az a rész, ami a megoldott ügy miatt marad emlékezetes. Mondanám, hogy azért, mert Booth vagy Brennan ezt és ezt tette, de biztos, hogy elsőként Angela és Wendell fog mindenkinek eszébe jutni, ha 'Az X az aktában'-t el akarja helyezni a nagy Bones-történelemben. Létezik olyan, akinek tetszenek együtt? Kétlem. Valószínűleg Angelát egy páran inkább felpofoznák ezért a lépéséért, de szerintem felesleges, Angela már most rosszul érzi magát, és ki is bújik itt-ott a szög a zsákból.

Angela: Nekem nem oké, ha megcsókolnak, csak ha tényleg rólam van szó.

Wendell: Ange, a golyók zörögnek, de a fejed még egyben van.
Angela: Szólítsd még egyszer ezt az izét a nevemen. Csak próbáld meg.

Aki utálta (utálja) a Wendela formációt, azt vigasztalja a tény: így legalább Hodgins eljutott a felismerésre, hogy nem tetszik neki, ha Angie mással van. S ha már rájött, hogy mégsem tud olyan jó pofát vágni ehhez az egészhez, mint gondolta, legalább kiélheti magát a kísérleteiben, hogy – nem is annyira képletesen – szétdurrantsa a rivális fejét.


Azért van még egy-két szépemlékű részlet ebben az epizódban. Például Jerry Bonds seriff, aki egy igazán mókás, nagyszájú figura, és rendkívül szórakoztató, ahogy folyton Booth szerepébe lép (aki ezt nem is bánja). Aztán Booth átmegy squintbe, és ujjlenyomatot szerez egy darab kőről. Brennan meg felfogja, ha viccelnek vele, és elszégyelli magát, amiért kinevetett egy ufóőrültet(!). Azt is tudja, hogy Booth pont az ellenkezőjére gondol, mint amit mond. És nem utolsósorban ott van a sok idétlen civódás az idegen létformákról.


Booth: El tudod képzelni, milyen lenne, ha találnánk egy idegent? Egy igazit?
Brennan: Úgy érted olyasvalakit, aki illegálisan jutott be az országba Mexikóból vagy Kanadából?

Brennan: Ez egy mobiltelefon.
Booth: Csak reméled.

Booth: Talán az idegenek antropológusok. Talán csak tanulmányozni akarják a vallásunkat, a szexet és... a szerelmet, a vicces nyelveinket, meg a sortáncot?
Brennan: Ez egy érdekes lehetőség, amit még nem mérlegeltem.


Azért a csillagok alatti beszélgetést másként is el tudtuk volna képzelni, de maradjunk annyiban, hogy nevezzük most ezt a finom évődések korszakának.

Az igazság ideát van:
Brennan: Egy idelátogató idegen elég intelligens lenne, hogy ne haljon meg a sivatag közepén.

Blaine Miller: Semmi sem terjed gyorsabban a fénysebességnél, mint a pletyka egy kisvárosban.

Brennan: Ez nem egy űrhajó.
Booth: Hát, ha olyan a szaga, mint egy kacsának, úgy járkál, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa...
Brennan: Akkor az kacsa, nem űrhajó, úgyhogy nem értem, mire akarsz kilyukadni.

Brennan: Maga tényleg gyengeelméjű! Mármint nem szó szerint, hanem átvitt értelemben... Nagyon jó érzés sértő kifejezést használni, még akkor is, ha nem pontos.
Booth: Igaz, de még jobb, amikor ellenállnak a letartóztatásnak, és megütheted őket.

Tanuljunk valami újat:
one taco short of a combo platter (szó szerint: egy tacóval kevesebb van a vegyestálján – vagyis nem százas) – by Cam

Trivia:
– Az ufós étkezdében Booth nagyon lelkesedik egy bekeretezett fotóért, amin Dave Thomas, a Rocketship 7 című (1962–78-ig tartó) gyermekműsor házigazdája látható. Hogy miért? Mert Dave Thomas nem más, mint David Boreanaz édesapjának művészneve, aki amellett, hogy televíziós időjósként dolgozott, valóban vezette egy ideig ezt a műsort.
– Brennan bevallja, hogy ő egy idegen? Ez is egy újabb kikacsintás: Emily Deschanel azzal ijesztgette gyerekkorában a húgát, Zooey-t, hogy ő nem ember, hanem alien.
– Dean Haglund, aka Blaine Miller, az eredeti X-aktákban Richard 'Ringo' Langlyt alakította.
– David Duchovny rendezte a Judas on a Pole (2.11) című Bones-epizódot.
– Roswell a valóságban egyáltalán nincs közel a mexikói határhoz.
– Zenei betét? Mi más, mint a jól ismert X-aktás intró, ami mobilcsöngőhangként is visszaköszön.

1 megjegyzés:

Zora,  2010. január 28. 17:59  

Nekem is Han Solo-Darth Vader jutott eszembe... :-)

Megjegyzés küldése

A blog szerzője

Blogarchívum

Rendszeres olvasók

Follow talkaboutbones on Twitter

  © Blogger template The Professional Template II by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP