The Santa in the Slush (Keserédes ünnep) 3.09

A karácsony minden bizonnyal az év legvarázslatosabb időszaka, mégis előfordul, hogy az ember a háta közepére kívánja egész körítésével együtt. Booth és Brennan mellett sokan éreznek így, akik keserű kilátásokkal indulnak neki az ünnepeknek – és nem azért, mert három nappal karácsony előtt a manók holtan találják a Mikulást. De ha már egyszer belecsöppentünk ebbe a mesevilágba, akkor tulajdonképpen felesleges is bánkódni: mert a tanulság ugyebár az, hogy ha hiszel a csodákban, a végén minden jóra fordul.

Zack: Izgat a kérdés, hogy a Mikulás mítosza hogyan maradt fenn a modern időkig. (...) Amit a Mikulásnak kellene csinálnia, az nyilvánvalóan lehetetlen.
Jack: Listát készít, kétszer ellenőrzi (briliáns: ez egy idézet a film alatt többször visszatérő mikulás-dalból), mi ebben a nagy szám?
Zack: (hadarva) Ha figyelembe vesszük a mítoszban hívők számát, belekalkuláljuk az időzónákat, a Föld forgását, és feltételezzük, hogy a Mikulás Keletről Nyugatra halad, másodpercenként 822,6 látogatást kell tennie, hogy minden gyerekhez eljusson.
Jack: (lelassítva) Tehát a Télapó leparkol a szánnal, kirakja az ajándékokat, megtölti a harisnyákat, megeszi a sütit, visszaszáll a szánba, és megy a következő házra, mintegy 1,1 ezred másodperc alatt?
Zack: A gyerekek biztosan hülyék, ha ezt beveszik.
Cam: Először is: a gyerekek nem hülyék. Csak gyerekek. Másodszor: a Mikulás varázslat.

Annyira azért mégsem, hogy pont a karácsonyi szezon közepén meg ne ölje valaki. Mert ahogy Angela összefoglalja: a bizonyítékok szerint az áldozat egy idős, kövér férfi, fehér szakállal, egyedi készítésű Télapó jelmezben, aki agyagpipát szív, és fenéken billentette egy rénszarvas. Kell fantomkép hozzá, vagy anélkül is megy az azonosítás?

Az áldozat, úgy tűnik, nem csak egy mikulás volt a sok közül, hanem A MIKULÁS, csupa nagy betűvel, civilben Kristopher Kringle, aki egy játékbolt felett élt (persze csak azóta, hogy az Északi-sarkról DC-be költözött), hűtőjében tejet, sütit és sárgarépát tartott, ruhatára csak karácsonyi hacukákból állt, és teljes munkaidős Mikulásként dolgozott az év minden szakában, kivéve Karácsony estéjét, amikor egyéb fontos dolga akadt. Igazán kár érte, mert amellett, hogy a gyerekek barátja volt, rendkívül fejlett üzleti érzékkel is rendelkezett, és az ötleteit ugyanolyan szívélyesen osztogatta, mint az ajándékokat.

Annál, hogy karácsony előtt kinyírták a Mikulást, csak az a nagyobb gáz, hogy milyen nevetséges körülmények között. Nem elég, hogy szegényt pont egy rézcsengővel vágták kupán, a testét pedig betuszkolták a csatornarendszerbe, de előtte bűzös fecskefészeklevesben hempergett egy másik, a piros uniformist meggyalázó, zsebtolvaj Mikivel egy kínai étterem hátsó bejáratánál. (Az egyetlen másik gyanúsított, az egyiptomi származású rendőr kicsit sem volt valószínű gyilkos.) Talán túlzottan megzavarta Booth és Brennan elméjét ez a sok karácsonyi giccs, mert nem csak hogy egyik percről a másikra álláspontot cserélve vitatkoznak, mint a gyerekek azon, hogy az áldozat a valódi Mikulás-e vagy csak egy túlontúl lelkes elmeháborodott, de még azt sem veszik észre, ami máskor kiszúrná a szemüket: hogy egy óriási monoklival díszített piros ruhás alak magyaráz nekik folyton, miközben azon filozofálnak, hogy ki és miért keveredett verekedésbe a jó öreg Krisszel.

Még jó, hogy csak annyira tudjuk komolyan venni ezt az egész nyomozást, mint mondjuk a kínai étterem tulaja, vagy mint amennyire annak a lehetőségét, hogy a hulla valóban a mitikus Mikulásé lenne. Az ügy jóformán másra sem jó, mint hogy A) számtalan poént lehessen elsütni B) az ünnep szellemiségének feltárása által enyhítsen Brennan súlyos karácsony-komplexusán.

A)
Cam: Azt gondolná az ember, hogy valakinek, aki le- és fel tudja magát préselni egy kéményen, meg se kottyan egy csatorna.

Booth: Szóval mit szólnátok hozzá, ha visszatérnénk a halott Télapónkhoz itt...
Brennan: Ő nem a Mikulás, Booth. Egy halott ember jelmezben.
Cam: Hát, a szakáll igazinak tűnik, és elég kövér.
Brennan: Amitől még nem lesz ő a Mikulás.
Cam: Nos, ne következtessünk elhamarkodottan. (ami ugye Brennan mottója...)

Angela: Tudod, ez az első közös karácsonyunk.
Hodgins: Milyen kár, hogy a Mikulás halott.

Caroline: Gratulálok! Úgy hallom, van gyanúsítottad a Mikulás-gyilkosságban.
Booth: Ja. Úgy néz ki a húsvéti nyuszinak nincs miért aggódnia.

Hodgins: Hála Istennek, hogy itt vagy. Ezt vétek rám elpocsékolni.
Zack: A bizonyíték az bizonyíték, még ha senki sincs itt, hogy hallja.
Hodgins: Az áldozatot megrúgta egy rénszarvas.
Angela: Na, ne szórakozzatok!

Hodgins: A kukacok a halott Télapó gallérjában belakmároztak nagy töménységű nem szulfátos chondroitinből, glycosaminoglycanokból és N-acetilneuramido-savból.
Cam: Ezért utál Booth veled beszélni.
Hodgins: Ez a visszaöklendezett nyála a hím Aerodramus fuciphagusnak. Várj, Booth utál velem beszélni?
Cam: Nem kimondottan veled – a laborosokkal.

Egyik kedvenc Hodgins-momentumom az, ahogy Jack egy szemeteskonténerben turkálva az élet körforgásáról elmélkedik, majd jól pofára esik, amikor Booth ott is hagyja. Könnyen örökre emlékeinkbe ivódhat Booth és Brennan gyermekien csodálkozó arckifejezése is, amikor benyitnak Kringle lakásába. De még az is némileg szórakoztató, ahogy az alkalmi mikulások túl komolyan veszik magukat, no meg újraértelmezik a Télapó közeledtére figyelmeztető dal szövegét: "You'd better watch out, you'd better not cry, You'd better not pout, I'm telling you why: Santa Claus is coming to town!" (Jobb, ha óvatos leszel, Jobb, ha nem sírsz, Jobb, ha nem duzzogsz, Megmondom miért: a Mikulás közeleg!)

De hogy rátérjek a B pontra, Bootht és Brennant most igazán nem hibáztathatjuk, amiért nem az ügy köti le minden figyelmüket. Boothról már az első évadban megtudtuk, mennyire érzékeny pontja a karácsony Parkerrel, így nem csoda, ha lelombozódik, amiért az idén fia az aktuális pótpapával ünnepel. Brennan meg persze, hogy cinikus mindennel kapcsolatban, ami egyáltalán a karácsonyhoz kötődik, hiszen pont ezen a jeles ünnepen veszítette el a szüleit tinédzserként, így hagyományosan ezt az időszakot utazással és munkával tölti ki. Faramuci módon most mégis rá hárul a felelősség, hogy börtönben senyvedő családtagjainak biztosítsa a karácsonyi hangulatot. Maxnek pont most jutott eszébe, hogy milyen jó lenne családi körben tölteni az év legszebb ünnepét, úgyhogy egy kis érzelmi ráhatás után Temperance szomorú kislányarcot öltve mereng az ötlet lehetetlenségén, csak hogy később Boothszal kimondassa a tézist: a karácsony arról szól, hogy megvalósítjuk a lehetetlent.

Booth nem csupán a karácsonyi alapelveket fekteti le Bones számára (hogy a hazugság nemcsak elnézhető, de ilyenkor szükséges is a gyerekek boldogságához), de ötleteket is ad a megvalósításhoz. Persze sose gondolta volna, hogy ezért mi lesz a jutalma... Temperance tehát nekilát a szervezésnek, leginkább azért – az ilyenekre Booth mindig szuperérzékenyen rátapint –, hogy nyugodt lelkiismerettel repülhessen Peruba 1500 éves csontvázakat vizsgálgatni. Russ akadékoskodik, kéreti magát, végül beadja a derekát, bár neki sincs (és másnak se nagyon) tudomása arról, hogy a húga mi mindenre volt hajlandó azért, hogy a karácsonyi privát buli összejöhessen. 

Jól van, na, tudom, hogy mindenkit egy dolog érdekel ebben az egész epizódban igazán, miért is nem kezdtem mindjárt ezzel, mi? Szóval: BONES MEGCSÓKOLJA BOOTHT. A fagyöngy alatt. Bár ennek a kis ágacskának itt most nincs kulcsfontosságú szerepe a történésekben, csak részletkérdés, itt Caroline Julian az igazi kényszerítő erő, vagy deus ex machina, vagy nevezzük, aminek akarjuk. A lényeg, hogy Caroline-t eggyel (egy jó naggyal) több okunk van szeretni. Bár úgy tűnik, Bones eleget vacillál a dolgon, meg elég gyorsan lepereg róla az eset, és később semminek titulálja, azért nézzük csak vissza ezt a rövid kis jelenetet (erre, gondolom, nem kell sokat biztatnom senkit).

Nos, Bones idegesnek látszik, mint aki szeretne már túllenni ezen a dolgon, de talán inkább izgatott. Aztán, amikor elérkezik az idő, már Boothra fókuszál, és jól megragadja a pillanatot, na meg Booth gallérját is, amivel még közelebb vonhatja őt magához. Csukott szemmel 8 gőzhajónyi ideig tapasztja a száját Boothéra, és nagyon elégedett arcot vág a végén, amíg eszébe nem jut, hogy Caroline is ott van, akinek az álla mindeközben hangosat koppant amiatt, amit látott. Nyilván jobban sikerült pajkos csíntevése, mint amilyennek azt elképzelte, és nem csak azért, mert Bones ráhúzott 3 másodpercet az előírt időre. Persze amiért érdemes ezt a jelenetet újra (és újra) megnézni, az Booth arckifejezése, ami – mint mindig – beszédesebb az összes szónál. Az első sokktól, amikor meghallja, hogy Brennan mire készül, az elégedett halvány félmosolyon át, ami annak köszönhető, hogy Bones hallani sem akar arról, hogy lebeszélje Caroline-t az ötletéről, ahogy nagyokat nyel, s végül ahogy beleéli magát... Nem hinném, hogy nehéz lenne megítélni: ilyen egy kényszerből adott csók? Ááá, dehogy.

Itt van hát a mi kis karácsonyi csodánk. Megtörtént: átlépték a határt. Még akkor is, ha nem igaziból. Kár, hogy Sweets előtt is felemlegették, mert így kénytelenek voltak úgy helyére tenni ezt a dolgot, hogy abban ne maradjon semmi varázslatos számukra. Pedig a varázslat megtörtént. Mert a csók után minden megoldódik: hirtelen ötlettől vezérelve rájönnek, ki a gyilkos Mikulás, Parker az apjához szökik, hogy vele karácsonyozhasson, Bones meggondolja magát, és az utazás helyett a családját választja, és még a lehetetlen is megvalósul – lesz karácsonyfája a börtönlakóknak is.

Azt hiszem, Bonesszal együtt mi is elmondhatjuk: tetszik az ajándékunk. Kár, hogy nincs (mindig) karácsony.

Még egy kis mosoly:
Sweets: Nem értem, most valami válsághelyzet van?
Brennan: Igen, én vagyok válságban.
Booth: (halkan) Bones, az csak fagyöngy volt.
Brennan: Nem a csók. Az semmi sem volt.
Sweets: Maguk csókolóztak?
Booth: Fagyöngy!
Brennan: Nem ez a válság oka.
Sweets: Nyelves volt?
Booth: Na tudja mit, legyen saját szexuális élete.
Brennan: Semmi köze sem volt a szexhez.
Booth: Semmi.
Brennan: Nem.
Booth: Nem volt sz... Fagyöngy volt...
Brennan: Totálisan szexmentes.
Sweets: Csupa fül vagyok.

Brennan: Mintha a bátyámat csókoltam volna meg.
Caroline: Igencsak szeretheti a bátyját.
Booth: Tényleg szereti.

Brennan: Ez elég gőzhajó volt?
Caroline: Rengeteg. Egy egész flottilla.
Booth: Nem tudom ez mit jelent, de hm... Boldog Karácsonyt!

Még egy-két apróság, amit szeretni kell:
– Booth megbízik Brennan ítéletében, hogy akarja-e tudni, Hodgins hogyan jött rá a tett helyszínére.
– Caroline oda-vissza járkál a kávéjával a folyosón, bármit rak bele, sose jó, és a végén meg se issza.
– Karácsonyi ajándékozás a laborban.

Még egy kis háttér:
– Aki vadabb első csókra vágyott, az tekintse meg a hosszabb verziót. Személy szerint azt gondolom, hogy ez nem illett volna a történetszövésbe, mint ahogy az is túlzás lett volna, ha bennhagyják Brennan megjegyzését, miután Booth megköszöni a rágót, mely szerint "szükséged volt rá, bűzlött a leheleted". Ja, és aki figyelt, az észrevehette, hogy Brennan fehér színű rágót rágcsált, míg Booth szájából kék bukkant elő. Hoppá.
– A Couples Counseling 5-öt aznap vették fel, amikor a csók-jelenetet – ha visszanézzük, DB és ED ugyanabban a ruhában vannak mindkét felvételen.
– Caroline pajkos hangulatáról: eredetiben a 'puckish' szó hangzik el, ami Shakespeare Szentivánéji álom c. művének Puck nevű figurájára utal. Pucknak az a dolga, hogy egy olyan virág nedvét cseppentse némelyek szemére, amitől azok szerelmesek lesznek az első személybe, akit meglátnak.
– Cam a Csoda a 34. utcában c. filmet azért emlegette, mert az egy Kris Kringle nevű figura peréről szól, akinek az ügyvédje bebizonyítja, hogy ő az igazi Mikulás.
– John Francis Daley (Sweets) ettől a résztől szerepel a sorozat főcímében.